Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Wagenhoffer Vilmos: Régi sírjelek, sírkeresztek a történeti Kirva község - Máriahalom - Öregtemetőjében

zsámbéki sírkövek kivétel nélkül - még a gyermeksírkövek is — már kőtömbben állnak, és az 1880-as évektől a sírhalmokat zsámbéki kőlapokkal kerítették körül (XVI. tábla 1.). A SÍRKÖVEK FESTÉSE/SZÍNEZÉSE A zsámbéki miocén kori sírköveket — elsőként a kőfaragómesterek - az ornamentika számos helyén (mélyedésén és felületén: betűk, díszítőelemek, szimbólumok) több féle színnel befestették. Ezeket a festéseket a háziasszonyok - elsősorban Mindenszentekre megújították, de saját fantáziájukkal és zöldes-kék (meszes rézgálicoldat) színkeverékükkel kiegészítették.

5 Színezéseik révén a holtak birodalmába visszacsempészték az élet, a természet csodáját. Ma az Öregtemető zsámbéki sírköveinek negyedénél fedezhetők fel színek, egyikmásiknál több is, harmaduknál kékes-lila, negyedüknél zöld, nyolcaduknál élénk piros és 2 sírkőn sárga, barna, téglavörös és fekete. Messzemenően uralkodó a zöld és a kék szín. A színek alkalmazásánál semmiféle szabályosság nem állapítható meg, keverten kerültek a mélyedésekbe és felületekre. Egyedül a kőkoszorúk virágait, leveleit, virágzó ágait és a 20. században elterjedő domborodó szíveket (Jézus Szíve) festették következetesen pirosra, kékre, zöldre. Ezzel erősítették a hit szimbólumait (XVI. tábla 2.). Mivel a festék többnyire vájatokba került, a sírkövek homloksíkjának egész felületét ritkán festették be. Három sírkő vörösbarnára festett felülete felismerhető, s ennek „párjai" Zsámbékon és Mogyorósbányán is felbukkannak. Hangsúlyoznom kell, hogy a sírkövek festése nem egyedi jelenség nálunk, sokkal inkább általános, hisz nemzetiségi és vallási különbségektől függetlenül a 19. századi sírköveken — Leányváron, Zsámbékon, Dágon éppúgy, mint Tökön (ref.) és Unyon (ref.) vagy Mogyorósbányán, Tokodon és Kesztölcön — is előfordulnak. A betelepedő németek génjeikben hozott kék, piros, feketére vonatkozó ízlésvilága szinte konvergál a környék szlovák lakta községek színvilágával (bajóti kék), azt erősítette. A kínai bölcsességet Virágozzon mindig szép virág... úgy tűnik, a korábbi generációk idején e bölcsesség ismeretével, vagy anélkül is, jól tudták és gyakorolták (XVI. tábla 2.). A KŐKERESZTEK FELIRATAINAK NYELVEZETE Az őslakosság származása alapján természetes, mint mindenütt másutt is, hogy a sírfeliratok német nyelvűek. Mindössze 4 sírkövön nincs német felirat: egyen latin (pap - 1840), kettőn teljes magyar nyelvű, anyanyelvük alapján (Szeremley - lány - 1870, Hunzsa - pásztor - 1904) és a gótbetűs szöveg között — a természetes asszimiláció első hajtásaként -, gazda magyar neve (Till János - 1900). Az Oregtemető sírköveinek már csak felében ismerhetők föl szövegnyomok (betű, szó, évszám, sor, egyéb részletek), s ezeknek is csak mintegy fele rekonstruálható. Ezek az első időszak (1821-1854) rusztikus sírköveinek teljes írástáblájukat betöltő latin, nagybe5 Mayer Nándor 69 éves máriahalmi lakos szóbeli visszaemlékezése, 2001.