Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Wagenhoffer Vilmos: Régi sírjelek, sírkeresztek a történeti Kirva község - Máriahalom - Öregtemetőjében

E kérdésre több válasz is felmerült. Lehetséges, hogy a német Óhaza középkori temetkezési szokásrendszerében érvényesült egy ún. „halmaztemetkezési" forma, mint a magyar települések szerkezetei rendjében. A köztudatban precíznek és pedánsnak tartott magyarországi „svábságnál" ez a mentalitás idegennek tűnik. Mint látjuk, a későbbiekben (20. sz. eleje) a Középső temetőben helyre áll a szokásos precizitás a temetkezési rendben. Felvetődhetne az a feltételezés is, hogy a faluközösség szegényebb rétegeinek nem tellett sírkőre (a Középső temetőben csaknem mindenkinek van), csak deszkafedelű fakeresztre, amely néhány évtized után elkorhadt. így a megmaradt sírhelyre a rokonság újra temetkezett. Lehetséges, hogy ez a rend a betelepítés utáni száz évben még általános volt, de később már nem. Az Öregtemető feltárt összes sírhelye - 811 - megerősít bennünket abban, hogy viszszatemetkezésnek kellett lennie, hisz az anyakönyvek tanúsága szerint 120 év alatt háromszor annyian haltak meg, mint ahány sírhely fölismerhető. A sírkövek az 1870-es évekig ki nem dolgozott, saját kőtüskéjükkel álltak az agyagos földben - azóta zsámbéki kőtömbben -, míg a sírhalmokat az 1880-as évektől keskeny kőlapokkal vették körül. Altalános szokás volt az egyes sírhelyre való temetkezés, ezért — főleg az 1880-as évektől kezdve -, csak néhány házaspár (6) kettős sírhelye és sírköve ismerhető fel. A magyar temetkezési rendben a „falusi előkelőségek" (pap, tanító, jegyző) a temetői kereszt mellé kerültek. Balásy és Spertl plébános sírköve elhelyezkedésénél felmerülhet ez az általános szokás, de Anton Till (+1849) oskolamester és nótárius már nem került ide, hanem az általánosan kialakult, sorról-sorra való temetkezési szokás szerinti helyére (III. tábla 1-2.). Községünk temetkezési hagyománya tehát nem követte a magyar kopjafás temetők temetési rendjét. Az ÖREGTEMETŐ SÍRJELEINEK ANYAGA A sírkeresztek anyagát a társadalmi-gazdasági (anyagi) lehetőségek, a hozzáférhetőség és részben a divat alapvetően meghatározták, ahogy ezt Balassa Iván is hangsúlyozta. A sírkövek anyaga 5 csoportba osztható: 1. valahai deszkafedelű fakeresztek 2. zsámbéki miocén kori mészkőből álló kőkeresztek (jövőben zsámbékiaknak említve) 3. esztergomi oligocén homokkőből álló kőkereszt 4. gerecsei vörösmárvány - korábban piszkei, ma süttői mészkőből álló kőkeresztek (jövőben süttőinek említve) 5. vasból álló sírkeresztek és egy vaskerítéssel ellátott sírhely A fakereszttel ellátott sírhelyekből lehetett a legtöbb, amit a Hauber ácsdinasztia készített. A mai meglévő ép, csonka és eldőlt sírkeresztek 3/4-e miocénkori zsámbéki mészkőből áll. A zsámbéki kőfaragómesterek e nyers kőtömbökbe álmodták igen vál-