Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Horváth István: Céhes takácsok Tatán a 17-19- században

19. SZÁZAD — A CÉH UTOLSÓ ÉVTIZEDEI Fényes Elek a 19. század 40-es éveiben Komárom vármegye kézműiparáról írva külön megemlíti, hogy itt „a takácsok legjelesebb számmal vannak".

41 A tatai takácsok pontos létszámáról nem közöl adatokat, ennek ellenére feltételezhetjük, hogy e század első felében lehetett létszámát tekintve legerősebb a céh. Pontos adatunk csak 1872-ből van, ekkor - a céh megszűnésekor - 42 takácsmester alkotta a céh helyébe lépő ipartársulatot.

42 Ezután számuk rohamosan csökkent, a 20. század első felében gyakorlatilag teljesen eltűnt Tata életéből ez a mesterség. A 19. század második felében kibontakozó gyáriparral

43 nem tudták felvenni a versenyt, megszűntek a korábbi, hosszú évtizedeken át sikerrel megvédett és törvények által biztosított jogaik is. Tata esetében érdemes megjegyezni, hogy itt az Esterházyak az uradalmi börtönben ún. dologházat létesítettek, ahol „40-es években évente több ezer rőf vásznat, zsákok és ponyvák százait szőtték és varrták az ingyen miunkáskezek. A munkára takácslegények tanították be őket... "

44 Ez helyi szinten is nagy konkurenciát teremtett a céhes takácsoknak. A céhrendszer általános válságának jeleként a tatai takácsok - az ország más céheihez hasonlóan - igyekeztek elzárni soraikat az újonnan belépők elől, hogy a céhbelieknek legyen elegendő munkája. Ennek érdekében már a 19. század elejétől minden lehetséges módon próbálták megnehezíteni a céhbe lépés feltételeit. Költségesebb és nehezebben elkészíthető remek készítését írták elő, a legapróbb hiba is elég volt ahhoz, hogy visszautasítsák a jelöltet, a céhtagságért fizetendő taksa összegét is felemelték, stb. Mohi Adolf szerint, hogy monopóliumukat fenntarthassák, a „komaságon és atyafiságon kívül, lassacskán minden idegent és nem rokont távol tartottak az iparágaktól. A bennmaradtak is, ha legények, mesterek akartak lenni, nem győzték a sok fizetséget, taksát és traktát. Hihetetlen, hogy értettek a jó céhbeliek a sarcotáshoz."

43 Ennek az évtizedekig tartó vajúdásnak aztán a céhek 1872-es megszűntetése vetett véget, ami egyúttal a mesterség fokozatos eltűnését is jelentette. 41 FÉNYES 1848, 37. 42 TATA-TÓVÁROSI HÍRADÓ, 1889. jan. 19. 3. szám (Viszolajszky István cikke). 43 Ráadásul a textilipar ez egyik legkorábban gépesített iparok közé tartozott. 44 SZABAD 1957, 108. 45

MOHL 1909, 132.