Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Horváth István: Céhes takácsok Tatán a 17-19- században

articulusból álló szabályzatot.

31 Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ekkor alakult volna a helyi takácsok legénycéhe, ugyanis más források alapján bizonyosra vehető, hogy ekkor már évtizedek óta működött a céh mellett a „legények társasága" is. 1753-ban nyitották meg a „Tataj Böcsületes Kis Társaságnak Lajstromos Könyvét" melyben „l698dik Esztendőiül fogva az igasságunk alat munkálkodó Böcsületes Takács Mesterségünket böcsülettel kitanuló alá s föl járó böcsületes Mester Legényeknek Nevei az 1754dőkig az melyek Én alatalam Ifjú Parittya János ugy mint az böcsületes Kis Társaságnak Bejáró Mestere által leíratott"

11 Az írás további bevezető részéből megismerhető a legénycéh szervezeti felépítése is, mivel felsorolja az éppen akkor (1753) a „kis társaságban" tisztséget viselőket: Rusza Ádám volt az öregdékán, Lakatos Mátyás a vicedékán, Magyar Pál, Nedermany János, Mencsik Mihály voltak az öreglegények, míg a szolgálólegényeket Orbán Jánosnak, Pajta Lőrincnek és Rusza Jánosnak hívták. Látható, hogy a legénycéh az „öregcéh" mintájára épült fel. Ténykedésüket a bejárómesterek segítségével a céh atyamestere felügyelte. Az inasok a tanulóidő leteltével kérhették felvételüket a legények közé, miután lefizették a felszabadításukért járó taksát. „Szabadulása után azon ifjú Mester Legényeknek, kik őtet czéhbeli szokásra oktattyák a Takács mesterek commedallyák, azon kívül az ifjú két komát Mesterlegények közül felvészen, kik őneki körösztségben állanak, melly körösztségért egy czéhbeli kanna borral, nyolcz krajczárral szokás szerént egy garas pénzzel az bé írásért és egy krajtzárt székpénzt adni tartozik"

55 - határozta meg az 1717-es szabályzat a legényélet kezdetét és feltételeit. A legénycéh articulusai több, mint fél évszaddal később is hasonló feltételeket szabtak a legénycéhbe való felvételhez, de ők már nem kettő, hanem három komát, azaz keresztapát írtak elő, akik „legényi hivatalra fogják ötet tanítani"

54 A Tatára érkező vándorlegény

35 az öreglegénynél (dékánnál) volt köteles jelentkezni, aki olyan mesterhez irányította őt, akinek éppen szüksége volt legényre.

36 Addig a dékán látta őt vendégül, aki ezt „egy icze borral vagy szép szóval megköszönnyi tartozik." Amennyiben a dékán nem talált megfelelő mestert az első napon, úgy a legény továbbra is élvezhette az öreglegény vendégszeretetét, de ekkor már fizetnie kellett a szállásért. A céhmesternek alapos oka lehetett a szabályzat kiadására, mivel az articulusok jelentős része a legényektől elvárható ill. megkövetelt viselkedési normákat taglalja meglehetősen részletesen. A mesterekhez hasonlóan minden legény számára kötelező volt a részvétel a miséken és körmeneteken „akármely hitben légyen is."

51 Külön kitért a legények öltözködésére: „.. .egyik se merészeljen palástul dolmánt, mentét hordozni, se az utczára a magyar vagy német lábeli nélkül kimenni es rőfnél rövidebb pálczát hordozni, aki ezen kívül jár, 11 A tatai takács legénycéh articulusai, 1772; KDM HTGy ltsz.: 51.170.1. '

2 A tatai takács legénycéh lajstromkönyve, KDM HTGy ltsz.: 55.11.2. 3 A takács céh articulusai, 1717; KDM HTGy ltsz.: 55.11.5. 4 A tatai takács legénycéh articulusai, 1772; KDM HTGy ltsz.: 51.170.1. 5 Érdemes megjegyezni, hogy a vándorlásnak nagy jelentősége volt a különböző minták elterjedésében, egyúttal bizonyos kultúraközvetítő szerepet is tulajdoníthatunk neki. 6 Az egy mesternél töltött időt egy esztendőben határozta meg a szabályzat, de lehetőséget biztosított arra is, hogy „ha pedig azon mester egész esztendő által munkát néki nem adhatna, megengedtetik az hátramaradót üdőt jó viselésére nézve más takács mesternél kitölteni. " 7 A tatai takács legénycéh articulusai (3. articulus), 1772; KDM HTGy ltsz.: 55.11.5.