Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Schmidtmayer Richárd: Tatabánya középkori elődtelepüléseinek története az írott források tükrében

tak, vagy különböző eredetük volt. Ez utóbbi lehetőséget erősíti, hogy 1461 decemberében, 1462 januárjában Rozgonyi János, aki ekkor Vitány vár birtokosaként mindkét Bánhidát bírta, külön, új királyi adományként nyerte el Mátyás királytól a nagyobbik Bánhidát, ahol a vám is volt. Ekkor „nagyobb" Bánhidát ,,Eghhazasbanchyda"-ként említették.

151 Figyelemre méltó az a tény is, hogy a vámmal rendelkező nagy Bánhidát gyakran Fejér megyeinek mondták, míg a másik „kis" Bánhida minden esetben Komárom megyeinek számított. Igaz, bizonyos esetekben mindkettőt Komárom megyeinek tüntették fel.

152 A kép még ennél is bonyolultabb, mivel még bizonyos kisnemesek is birtokoltak itt területeket. Sokkal rosszabbul állunk, ha a 15. századi régészeti emlékeket akarjuk számba venni. Egész Tatabánya területén jelenleg egyetlen későközépkori lelőhelyet ismerünk,

153 ami az írott forrásokkal egyeztetve, az egykori kis Bánhida egy szűk részét érinti. A többi területen a későközépkori régészeti lelőhelyek a beépített városi területek alatt keresendők, így az írott források alapján tudjuk egyelőre csak megrajzolni a középkori Bánhidát. A legtöbb írott forrásunk a későközépkori településről ad képet. Jelenlegi ismereteink alapján leginkább a 15. század közepi település képét tudjuk megrajzolni. Az oklevelekből az 1460-as évekre a következő kép bontakozik ki: Bánhida településének több birtokosa is volt ekkor. Rozgonyi János királyi tárnokmester és testvére, Rozgonyi Rajnáid székelyispán kezén találjuk a település nagyobbik részét, Egyházas-Bánhidát. Itt volt a vámhely is a vámosokkal együtt, s itt kellett állnia a póznára tűzött keréknek is, mely messziről jelezte az erre járóknak, hogy vámot kell fizetniük azért, hogy útjukat folytathassák. Az útvonal pedig igen forgalmas volt, hiszen a legtöbb árut errefelé a Bánhidán keresztülvezető Bécs-budai országúton szállították. Ráadásul a későközépkori Magyarország nagy találmánya, a gyors járatú kocsi is erre járt Bécs és Buda közt.

154 Kellően nem tisztázott még, hogy a településen keresztül vezetett volna a Dél-Németország felé hajtott marhák útvonala, de már az Árpád-korból is fennmaradt a Bánhidán is átvezető útra a „mészárosok útja" elnevezés.

155 Egy kisebb dombon magasodott a falu temploma.

156 A középkori Bánhidának ez volt a régibb, nagyobb létszámban lakott területe.

157 Itt tartózkodott a mindenkori földesúr officialisa, vagyis tiszttartója is. A falu másik felén, a „kisebb" Bánhida határán pedig egy malom őrölt, a közelében pedig egy halastó feküdt.

158 E településrész Vitány vár uradalmához tartozott, az itt szedett földes151 MOL DL 15677. 152 Pl. 1449: „Banhyda in dicto Albensi" MOL DL 13900.; „possessionum Banhyda in Albensi" MOL DL 13830., 1453: „Banhyda cum tributo in eadem exigi solito .. .in Albensi .. .aliam Banhyda in Komaromiensi" MOL DL 14601., 1467: „utrisque Banhyda in Komaromiensi" MOL DL 18139153 László János foglalta össze a Tatabánya területén található középkori lelőhelyeket. Ezek alapján egyedül e két lelőhely esetében beszélhetünk arról, hogy a 15. századhoz köthessük. LÁSZLÓ 2001, 52. 154 DOMANOVSZKY 1979, 118., 126. 155 GLASER 1929, 152. ' 156 A középkori templom a mai r. k. templom helyén állt. Erre ld. a későbbi adatokat. 157 MOL DL 13604. 15S Uo. Feltehetően a Lapatári malom.