Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)
T. Biró Katalin: Tata-Porhanyóbánya: a kőeszközök nyersanyaga
Új vizsgálatok a tatai kőeszközökön A tatai anyag újabb vizsgálata során az új ásatásokból származó 208 darab kőeszközt vizsgáltam. Ezek az 1996-os ásatásból kerültek elő. Mint minden eddigi, a tatai kőeszközökön végzett petroarcheológiai vizsgálat során két nagy csoport különül el, a kvarcit (98 db, 47% a vizsgált mintán belül) és a kova (101 db, 49% a vizsgált mintán belül). A maradék (9 db, 4%) mészkőből és meszes homokkőből áll. A „kova" csoport nagyobb részt radiolaritból áll (ebben 6 makroszkópos csoport különíthető el), kovaszivacs tűs sekélytengeri tűzkő (spongiolit, valószínűleg liász tűzkő) és sok egyéb bizonytalan származású kovakőzet mellett; ezek többsége valószínűleg szintén radiolarit (1. táblázat). A nyersanyag zöme egyértelműen kavics eredetű, ami a származási hely megállapítását tovább nehezíti. Mind a kvarcit, mind a kova eszközök és szilánkok jelentős részén megfigyelhető volt a kavicsréteg (kortex), a kvarciton kicsit több (az összes darab 68%án, illetve a felületre számítva átlagosan 20%-on), és kevésbé gyakori a kován (az összes darab 36%-án van kortex). A legtöbb kortex-szel fedett kova a bizonytalanul meghatározott darabok számát szaporítja. Elképzelhető, hogy a kovanyersanyag egy része tömb formában került begyűjtésre, vagy legalábbis nem a kavics gyűjtőhelyről származik. A másik lehetséges magyarázat az, hogy a kovanyersanyagok megmunkálása komplexebb, bonyolultabb „chaine opératoire" eredménye, és ezért a kortex csak a külső, dekortikációs szilánkokon jelentkezik. A tatai anyagból új vékonycsiszolatok egyelőre még nem készültek, de a Litotéka gyűjteményében található régi csiszolatokat (L 97/305) újra vizsgáltam. Ezek feltehetőleg a Porhanyóbányából (talán Végh — Viczián vizsgálati anyagából) származnak, bár ez ma már nem állapítható meg bizonyosan. A megmaradt négy vékonycsiszolatból két minta radiolarit, egy spongiolit és egy kvarcit van, a tatai lelőhely legfontosabb nyersanyagai (II. tábla). A feldolgozás jelen állapotában megfogalmazható kérdések: Lehetséges-e a tatai őskőkori telep pontos gyűjtőhelyét, gyűjtőhelyeit meghatározni? Feltételezhető-e elsődleges nyersanyagforrások használata is a kavics-nyersanyag mellett? Mi a felhasznált nyersanyagok pontos, elsődleges geológiai lelőhelye, és ehhez képest hol gyűjtötték őket? A tatai leletanyag tartalmazza valamennyi, eddig főként a Bakonyból leírt makroszkópos radiolarit változatot (szentgáli, úrkút-eplényi radiolarit) és a jellegzetes alsó liász tűzkövet is. A kérdés, hogy ezek (akkor) előfordultak-e a Getecse-Vértes hegységrendszerben? Esetleg a korai pleisztocén folyami hordalékkal idáig jutottak volna? A másik lehetséges magyarázat, a bakonyi területekkel való közvetlen kapcsolat, egyenlőre korabeli bakonyi leletek híján nagyon bizonytalan. A kutatás jelenlegi állását két térképen foglalhatjuk össze. Az első térképen a helyi (kavics nyersanyag) forrásokat tüntettem fel. A második térképen a lehetséges kapcsolati területeket mutatom be a közölt adatok és saját megfigyeléseim szerint (I. tábla).
