Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)
T. Dobosi Viola: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep újabb feltárása
Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep újabb feltárása T. Dobosi Viola (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) Tata-Porhanyóbánya őskőkori lelőhely pontosan száz éves szakmai történetét három nagy ásatási kampány (Kormos Tivadar, Vértes László, Dobosi Viola — Kisné Cseh Julianna) és a köztes időszakok szórvány-gyűjtései határozták meg. 1 A dokumentumok szerint ezek az ásatások ugyanarra az édesvízi mészkő-medencére korlátozódtak. A lelőhely egy a hosszabbik tengelye mentén 14-15 méter átmérőjű, szabálytalan, megközelítőleg ENy-DK-i tájolású medence. Zárt, helyenként egy méter magas falakkal körbehatárolt lakótér. A település megszűnte után az újrainduló forrástevékenység több méter édesvízi mészkővel fedte be a lelőhelyet. Az üledék tetején talált sztalaktit-törmelék bizonysága szerint a medence nem volt színültig kitöltve, az új mésztufa-generáció és az üledék teteje között a függőleges cseppkövek keletkezéséhez elegendő rés maradt. Az adottságokból adódó nehézségek és a sajátos feltárási módszerek korlátozták a települési jelenségek megfigyelését. Mindhárom ásatás során bizonyossá vált, hogy a leletek nem egy tradicionális horizontális települési szinthez, hanem egy vertikális dimenziójú üledék-sorozathoz voltak köthetők. Az ásatási tapasztalatok a következők: 799.5.' Az egyenetlen, összeturkált, leomlott tanúfal törmelékéből az alsó, 30-35 cm vastag löszből kerülnek elő a leletek (fölötte kb. fél méter steril homok). 7996; A medencében bennhagyott E-i tanúfal bontása közben tűzhelyfolt került elő. A bejárattól mintegy fél méterre Ny-ra, 70 cm szélességben elnyújtott ovális folt, terrakottásan átégett lösszel, égett csontokkal, kevés faszénnel. A leletek eloszlása a teljes profilban megfigyelhető, az üledék egy részének fizikai jellemzői miatt felmerült az a magyarázat, hogy a medencébe az újrainduló forrásvíz mosta be a leleteket valahonnan a közeli nyílt színi telepről. Ha in situ tűzhely van, akkor ez az elmélet — legalább is a medence egyes részeire — biztosan nem állja meg a helyét. Az ásatás során mindig külön kezeltük a három, szabad szemmel jól elkülöníthető réteget. A leletsűrűség becslésére most a profil azonos szakaszából azonos mennyiséget, fél-fél köbméternyi mintát külön válogattunk: a leletanyag mennyisége tekintetében nem mutatkozott különbség. A medence alját, a feküt, széles és mély litoklázisok szabdalják, a laza kitöltés belecsúszik. A feldolgozást az OTKA támogatta (T14 038297). A tanulmány bővített magyar nyelvű változata a Tatán 2003-ban rendezett konferencián elhangzott és megjelent angol nyelvű tanulmánynak: DOBOSI 2004, 65-75.
