Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)
Miklósity Szőke Mihály: Késő római mázas kerámia Brigetio legiotáborából
A mázszín és a kronológia kérdését röviden Ottományi foglalta össze 12U és arra a következtetésre jutott, hogy a máz színe alapján nem lehet elkülöníteni a 4. és 5. századi anyagot, noha a fenti tendencia valóban érvényes. 121 A két fő szín elkülönülésére egy gyártástechnológiai különbség adhat magyarázatot. Ez az oxidációs és a redukciós égetés, vagyis a színes és a szürke kerámia előállításának technikája. 122 Az oxidációs égetés sárga, míg a redukciós zöld színt eredményez. Már Bónis felfigyelt a feltűnően sok szürke házikerámiát tartalmazó tokodi kerámiaanyag mázas kerámiáinak feldolgozásakor egy jellemzően szürkésre égetett anyagú, sárgászöld mázú csoportra, amelyet „tokodigyártmánynak" nevezett. 123 Ottományi a leányfalui anyag kapcsán állapította meg, hogy a műhely legjellemzőbb színe (több mint fele a mázasoknak) a zöld máz, szürke és szürkésvörös anyagú edényeken. 124 Ugyanez a jelenség figyelhető meg az itt közölt brigetioi anyag esetében is. A rajzokon szereplő 42 darab töredék túlnyomó részének a mázszíne sárgás, ugyanakkor ezeknek a daraboknak az agyagszíne jellemzően világosra égetett, míg egy kisebb rész, mintegy 10 darab töredék mázszíne zöld vagy sárgászöld, az anyagszíne pedig szürke, azaz redukciós égetésű. Ha igaz az oxidációs és a redukciós égetés általi színkülönbség okozása, akkor elvethető a két szín közvetlen kronológiai megkülönböztetése. Azonban tendenciáját tekintve a fenti kronológiai vázlat igaz lehet, ugyanis azt feltételezi, hogy a mázas technika késő római kori elterjedésekor jellemzően főleg nemesebb anyagból készült előképek után gyártott színes kerámiákat mázaztak, azokat oxidációs égetéssel színesre égetve, amelyek mázszíne sárgás színt eredményezett, majd a mázazás technikájának általánossá válásával a hagyományos, szürke házikerámiát is mázazták, továbbra is a szokásos redukciós égetéssel előállítva, ami ezáltal zöldes mázszínt eredményezett. 125 Fontos megemlíteni azt a néprajzi kerámiáknál bevett gyakorlatot, hogy az edényt kétszer égették ki: egyszer kiégették magát az edényt máz nélkül, majd a kihűlt edényt bemázazták és másodszori égetéssel ráégették a mázat. Kérdéses, hogy a késő római mázas kerámiák készítésekor alkalmazták-e ezt a technológiai megoldást, és ha igen, milyen hatással volt ez a mázszín alakulására. ize OTTOMÁNYI 1991, 20-21. 121 OTTOMÁNYI 1991, 20-21. 122 A szürke kerámia készítéstechnológiájával részletesen foglalkozott Duma: DUMA 1961; DUMA — GALGÓCZI 1962; DUMA 1962b; DUMA 1963; DUMA 1980; DUMA 1981. 123 BÓNIS 1991, 88. LM OTTOMÁNYI 1991, 14. 125 Erre jó példa Ottományi Budakalász-Luppa csárdai őrtorony anyagán tett megfigyelése, ahol kapcsolatot állapított meg a máz színe és az edényformák között: a korsók mind sárgásbarnák, a tálasedények egy csoportja sárgás, más csoportja zöld mázú, a bögréken és fazekakon csak zöld máz található. OTTOMÁNYI 2004, 268.
