Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

Kisné Cseh Julianna: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep kutatástörténete

A feltárás során előkerült több ezer leletből mintegy 200 darab megmunkált, a többi szilánk, töredék és feltört kavics. Összefoglalóan a következőképp írta le a tatai ipart: „Mindamellett, hogy a tatai ipar végleges típusokat nem igen mutathat fel, két alapformára való törekvés határozottan felismerhető. Egyik a többé-kevésbé háromszögalakú masszív hegy {pointe), másik a négyszög- (trapéz) idomú kaparó (racloir). E két uralkodó forma mellett, melyeket általában az egyoldali megmunkálás jellemez, elenyésző az egyéb alakúak száma. A csúcsos hegyek közül a nagyobbak talán kézbevalók voltak, míg a kisebbek lándzsa- és nyílhegyekül szolgálhattak. A jobbára gondos kidolgozással ellátott kaparok kicsinységük mellett is jól megokolná teszik Obermaiernek azt az előttem hangoztatott véleményét, hogy a tatai ipar „finom munkájú, késő moustérien." A kőeszközök mellett néhány csonteszköz is előkerült. A puhatestű és nem utolsósorban a steppei jellegre utaló gerinces fauna {Spalax, Citellus, Ochotona) alapján e löszréteg kora valamelyik interglaciális időszakban keresendő. „Minthogy ez a fauna a Bükkhegység barlangjaiban újabban felfedezett steppe-faunánál, melynek kora az utolsó és az utolsó előtti eljegesedés közé helyezendő (II. interglaciális), idősebbnek látszik, annak kora legnagyobb valószínűség szerint az I. interglaciális periódusba helyezhető. Emellett szól a tatai telep ipara is."

11 Ujabb kutatására 1913-ban került sor, amikor a bánya ÉNy-i oldalán levő travertínótömböket teljesen elbontották (MÁFI Évkönyv XX. Köt. 1. füz., 11.4. ábra). A mésztufa közé ékelt löszréteg kutatása során 2 m-nél mélyebbre hatolt a bányafal alá.

38 A kutatás eredménye több száz szilánk, kavicstöredék és készítési hulladék mellett mintegy 15-20 db kitűnően megmunkált, jellegzetes paleolit eszköz. Ez utóbbiakat Hillebrand Jenőnek adta át tanulmányozásra. Korára való tekintettel a következőket állapította meg: „Egyes nyomok, így különösen egy 1913-ban talált, kezdetleges babérlevélalakú hegy töredéke, úgy látszik, hovatovább igazolni kezdik azoknak a felfogását, akik a tatai kőipart a moustierinél fiatalabb aurignaci kultúra termékeihez sorozzák. "

39 Kormos Tivadar (1881-1946) nemzetközi hírű paleontológus volt. Kadic Ottókár geológussal és Hillebrand Jenő (1884-1950) antropológussal ahhoz a kutatógenerációhoz tartozott, akiknek az első nagy feltáró munkák megindulása, a hazai paleolit-kutatás módszertanának megalapozása, az első hazai őskőkorral foglalkozó monográfiák megszületése köszönhető. Az akkori kutatások irányítója és legfőbb anyagi támogatója a Magyar Állami Földtani Intézet volt.

40 Feltárásakor a tatai telep a Szeleta- és a Krapinabarlanggal Magyarország harmadik őskőkori települése volt. Kormos Tivadar pontos közléseinek köszönhetően a tatai lelőhely hamarosan a hazai és nemzetközi szakmai érdeklődés előterébe került. Természetesen jelenleg nincs mód ezek részletes bemutatására. A hazai, már említett kutatók közül Hillebrand Jenő első összefoglaló tanulmánya megírásakor (1919) az egyetlen hazai moustérien lelőhelyek között említi,

41 majd 1935-ben a tatai steppei fauna, továbbá a Kiskevélyi-barlang alsó 37 KORMOS 1912, 65. 38 KORMOS 1913. 39 KORMOS 1913, 525-527, 15-16. ábra, 40 VÉRTES 1965, 93. 41 HILLEBRAND 1919.