Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

Mráv Zsolt: A pannóniai városok közösségi szoborállításai: Philippus Arabs szoborbázisa Környéről

talapzataik pusztítása és más célra való felhasználása. (Egyik szoborbázis sem eredeti lelőhelyén került elő.) D-Pannonia városaiban főleg a város érdekét szolgáló helyi építkezéseken (városfal építés, csatornafedés), míg E-Pannoniában a — sokszor felállítási helyükön hagyott — csonka talapzatokat végül a Kr.u. 4. században a hadsereg hurcolja el és használja fel építőanyagként. (A kőhasábok felhasználatlansága azt mutatja, hogy az Epannoniai városokban ekkor - összhangban az építési feliratok hiányával - már középítkezések sem igen történnek.) Magánszemélyek vagy testületek közterületen történő császárszobor állítására Pannoniában csak a Kr.u. 2. sz. első feléből ismerünk példákat. A polgárság tehát csak ebben az első virágkorban képes átvállalni a városok császárszobrok állítására vonatkozó költséges kötelezettségeit. A Kr.u. 2. sz. közepétől már csak közösségek vagy városi tanácsok dedikálnak egyre nagyobb számban császárszobrokat. 3. A Kr.u. 2. sz. első felében magánkezdeményezésre közterületen történt császárszobor állítások viszonylagos nagy számával párhuzamosan, vagy talán éppen e nagylelkű átvállalásoknak köszönhetően, a városok ugyanebben az időszakban (Kr.u. 1. sz. vége — 2. sz. első fele) még képesek patronusaikat (többségükben az osztatlan Pannónia egykori helytartói) és jeles polgáraikat szobrok (egy esetben lovas szobor!) állításával megtisztelni, néha még a provincia határain kívül is. Az ismert jeles polgárokat ábrázoló szobrok dedikálásának szokása — az emlékek alacsony számát összehasonlítva a Birodalom belső területeinek provinciáiban követett szoborállítási gyakorlattal —, egyáltalán nem jellemző a pannóniai városokra. A Kr.u. 2. sz. közepét követő időszakból pedig teljesen hiányoznak ezek a szoborbázisok. 4. Közösség által dedikált istenszobrokat is csak a Kr.u. 2. századból ismerünk, igen alacsony számban (Kat. 18., 29-31.). Közülük a Poetovio közössége által Aquae Iasaeban állított Nymphae szobrokat hordozó talapzatot, valamint az aquincumi Septimius Severus és Caracalla személyével kapcsolatba hozható perszonifikációnak vagy istenalaknak dedikált bázist közterületen állították fel. Az Aquae Iasaeban talált Iuno és Fortuna szobrai számára állított bázist továbbá a sirmiumi Neptunus talapzatot azonban — a magánszemélyek által Pannoniában dedikált istenszobrokhoz hasonlóan — szentélyekben vagy azok közelében helyezték el. A Brig{a}etione(nse)s által állított, életnagyságot jóval meghaladó Jupiter szobor dedikálására is a legkésőbb Septimius Severus alatt városi rangra emelt Brigetio capitoliumi templomában került sor.