Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

P. Tóth Enikő: Szén–kor–kép. A Kép–Szín–Tér Fotóművészeti Műhely tárlata a Tatabányai Múzeumban

jának megfelelően más és más módon tárul elénk.

2 Láthatunk itt dokumentatív igénnyel készült képeket, s olyanokat is, melyek elvontabb, vagy szubjektívebb irányt képviselnek. Láthatunk bányászportrékat, bányászokat munka közben, épületbelsőket és külsőket. Hatalmas fémkonstrukciók jelennek meg gyönyörű, feszes képszerkezetekben. A mozgás, tevékenység mellett megjelenik a statikusság, az ember mellett megjelenik a kihalt tér, a tárgy. Az aranyló, lágy, festői színek, formák mellett a fekete-fehér szigorú zártsága-nyíltsága, vagy éppen ugyanennek a finom átmenetei. A nagy távlatok mellett egy-egy enteriőrt, egy-egy gép részletét, vagy kabátot, kézmosót láthatunk önmaga fölé nőtt jelentőségében. A bánya mélyén készült képek mellett elmerülhetünk nagy, felszíni tereket bemutató képekben is, az egyik zajt, mozgást, lendületet sugall, a másik csendet, lezártságot. Más és más tehát a motívumok kiválasztása, valamint más és más a megfogalmazásmód. És még kívánhatnánk újra és újra kimondani próbálni e sokféleséget, melyek teljességét itt most — legalábbis szavakkal — meg sem kísérelhetjük, mert nem is csak ezek a fotók bontanak ki sok-sok lehetőséget, hanem az is végtelen fajta, forma, amiről szólnak; hiába határoztuk meg egyetlen adott témaként. Mindig megdöbbentő, ahogy a fotón kiemelt pillanat, jelenség - legyen az mégoly hétköznapi is — milyen jelentőséget tud nyerni. Egy állványrendszer, egy ruhadarab, egy ablak, egy arc így kiemelve megismételhetetlen, individuális, egyetlen tényként hat ránk; hiába tudjuk, hogy egy a sok közül, mégis valami mássá is realizálódik e mozdulatlanságban. Ezért van rendkívül fontos szerepe a kiválasztásnak és az elrendezésnek. Mikor látunk, már értelmezünk is, hiszen szemünk a valóságból kiemeli azt, ami számunkra fontos. Maga a látás tehát már kiemelés, mérlegelés, így az érzékelés, értékelés, egyben rendezés is. Ezt a tevékenységet mindannyian folytatjuk, ehhez képest a művész az, aki az értelmezés és megismerés mellett megvalósító tevékenységet is folytat. Azt mondják, a fotó utánoz, eredetileg is azért jött létre, hogy hűen leképezzen, közvetítsen — ha végignézünk az itt látható fotók során, láthatjuk, hogy mégsem csupán erről van szó. A jó kép egy-egy jelenséget úgy emel ki, úgy hangsúlyoz, úgy rendez, hogy mindig valami mögöttes tartalmat is hordoz - a motívumon keresztül átvilágítja és fölemeli a valóságot. A művészet rendteremtés. Ezért van az, hogy a művészet és a gondolkodás együtt működik. Egyrészt a mű alkotója részéről, aki önmaga tevékenységét, zárt világát az alkotáson keresztül tárja elénk, másrészt a szemlélő részéről, aki a mű megszólító ereje által a dolgok felszínén át azok rejtett értelméig hatol, az egészt hordozó töredéken keresztül a teljesség felé mozdul. A körülöttünk lévő fotók nem azért készültek, hogy kizárólag érzéki gyönyörködés tárgyai legyenek, hanem hogy közöljenek valamit az emberek, egy város, egy korszak életéből. Nem egy közülük emellett — jelként — valami többre is vonatkozik, s arra szólít, hogy lépjünk rajta keresztül nagyobb távlatok felé. Egy kommunikációs folyamat alakul ki, amelynek során a látással elérjük a teljes értést, s a kép, illetve a kép alkotója által elindított folyamatot befejezve — úgymond — befejezzük a képet is. 2 A Kép-Szín-Tér Fotóművészeti Műhelynek jelentős szerepe van Tatabánya művészeti életében, valamint a Tatabányai Múzeum életében is, mivel minden évben fotóművészeti alkotótábort rendeznek a városban, melynek a Szabadtéri Bányászati Múzeum ad otthont. 272