Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Klára Kuzmová–Kovács Péter: Megjegyzések egy brigetioi római szarkofághoz (CIL III 4313=RIU 526)

6701 = 10653, 6702 = 10633, 6703 = 10638, 6704 = 10197, ILJ 1041),

8 de római kori emlékek kerültek elő a tatai vár feltárása során a 15. századi rétegekből is. A törökök kiűzése utáni századokban a kőből való építkezés elterjedésével főleg a kőben szegény síksági területeken még nagyobb lendülettel folyt (néha sajnos még manapság is előfordul) a római kori kőemlékek építőanyagként való újrafelhasználása. 18-19. századi szakrális, de gazdasági épületek falaiba is egyre nagyobb számban építettek be római faragványokat a Felvidék területén is. Ekkor kerültek brigetioi faragott kőemlékek a máig álló magtár és a szőnyi katolikus templom falába,

10 de a révkomáromi Szent András-temploméba is.

11 Ilyen pl. a boldogi és a szemerei templom falában talált feliratos sírkő és építési tábla (AEp 1988, 938, RIU 745), a zselizi templom oltárlapjaként felhasznált szarkofág (RIU 737), de ide sorolhatjuk az érsekújvári malom falába talált kőemlékeket is (RIU 738-749), ahonnan még a közelmúltban is kerültek elő faragott római kori kövek.

12 A kevés, valóban a rómaiak által a Dunántúlra átszállított kőemlékek (e. g. Celamantia táborában talált feliratokat: RIU 624-634, AEp 1978, 636 vagy helyben készített mint a trencsényi sziklafelirat: CIL III 13439=ILS 9122=IPSS 2) mellett utóbbi emlékeink vannak többségben (RIU 737-748). A barbaricumi területekre gyakran kerültek — főleg a 19. században — római feliratos emlékek egyes főurak vidéki kastélyainak gyűjteményébe is, mint pl. Albertirsára Szapáry grófok (CIL III 10611), Fótra a Károly grófok (CIL III 3613-3617, 13382-13383), Gyömrőre a Teleky grófok (CIL III 3680) és Vadasra a Jankovich-család révén (RIU 1185). Többek között (e. g. a debreceni református kollégium mellett: AEp 1964, 9

13

) számos brigetioi kőemlékek került a hódmezővásárhelyi gimnázium gyűjteményébe (egyéb leletekkel egyetemben: RIU 397, 406, 409, 415, 421, 432, 458, 529, 535), valamint 18 aquincumi (és környéki) felirat került Vácra Migazzi Kristóf püspök gyűjtése révén

14 (CIL III 3582=10541, 3569 = 10519, 3412, 3420, 3427= 10380, 3434, 3435, 3455, 3459, 3492=10383, 3504, 3542, 3546, 3570, 3527, 3539, 3543, 3557). A faragványok felhasználásának egy másik sajátságos módja, amikor a római sírköveket újra síremlékként hasznosították a korábbi felirat esetleges meghagyásával együtt. Utóbbi szokás már a későközépkorban is megfigyelhető volt elsősorban DNy-pannoniai, főleg német nyelvű területeken (e. g. Alj 212, 215). így történt ez a kisigmándi (RIU 651-652) és az óbudai Laktanya utcai zsidó temetők római sírkövei esetében, ahol a sztélék hátsó oldalát látték el felirattal.

15 Ugyanez figyelhető meg egy soproni sírkőtöredék 8 KOVÁCS 2001, 148-149. 9 SZATMÁRI 1979, 147. 10 RÓMER 1860, 29. 11 RÓMER 1862, 48-49. 12 KUZMOVÁ - ERTEL - KOTRUSZOVÁ - HŐSEK - ILLÁSOVÁ 1997, 35-82. 13 BALLÁ 1962, 188-191. 14 PETŐ 1997, 183-192. 15 PAULOVICS 1936, 239-247.; NAGY 1944-1945, 118-136. 96