Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Szabó Klára: Az epöli rómaikori Depot

Kézműves, kovács, mesterember A római társadalomban korántsem övezte oly nagy megbecsülés a mesterembereket, mint a görög poliszok világában.

84 Az alkotómunka, a creativitas nem római erény. Közmegbecsülés szempontjából nem magas rangú réteg a kézműveseké, ennek ellenére öntudatosan vallanak mesterségükről sírköveiken a kőfaragók, ácsok, bronzművesek, fegyverkovácsok, és az általuk emelt feliratokból sok újat tudunk meg a kisebb városok életéből. Önreprezentáltságuk főleg a sírköveken és oltárokon

85 követhető nyomon. Azok a kőemlékek, amelyeken fémműveseket említenek, Itáliában zömmel a Kr. e. 1. század végétől a 2. század közepéig terjedő időszakra keltezhetők. Mindössze egy kőemlék datált biztosan a 3. századra, egy további - befalazott — sírkövet pedig feltételesen lehet a 3. századra keltezni.

86 A faber a provinciák kőemlék anyagában is gyakran megjelenik. Pannoniából az aquincumi sírköveket említjük.

87 A későrómai időszakra vonatkozóan H. von Petrikovits gyűjtötte össze a történeti és régészeti adatokat.

88 Kutatásai nyomán meglehetősen színes kép bontakozik ki a széleskörű inspirációval rendelkező „iparos" rétegre vonatkozóan, ugyanakkor bizonyos visszaszorulás tűnik ki a források vas- és bronzműves mesterséget jelölő szavaiból: ferramentarius, aerarius, artifex, caelator, daustrarius, fabriciensis, ferrarius, spatharius, vasarius fordul elő a későrómai nyelvhasználatban.

89 Hogyan illeszkedik be az epöli kincs az eddigi ismereteink közé? A későrómai Pannoniák fémművességéről a következő szórványos adataink vannak: 1. Carnuntumban a későrómai korban a korábbi város fórumán építenek egy olyan nagy méretű és speciális kemencét, amelyben ércet olvasztottak.

90 2. Acs-Vaspusztáról előkerült egy olyan bronzkancsó, amihez a nyersanyagot fibulák beolvasztásából szedték össze.

91 3. Intercisa castellumában az 1984/16. számú épületben egy katona javított például behorpadt sisakot, s valószínű, hogy szándékában állt még valamit összeütni a belül vastag vízköves bronzkancsó nyakakból.

92 4. Brigetiobzn a fegyverkovács még kijavítja a védőfegyvereket.

93 M ZIMMER 1990, 34-125., Taf. 11. a-b.; ZIMMER 1982, 179-196., Kat. 112-140. 85 PETRIKOVITS 1981a, 64-65., 79-, 82. 86 ZIMMER 1982, 37-40. a 3. századiak Kat. Nr 115-116. 87 L. a Corpus Signorum Imperii Romani köteteit; NAGY 1945, 535-560. 88 PETRIKOVITS 1981a, 63-65., 70., 75., 79., 82., 84., 86., 88., 96-98., 104-105., 109., 113-115, 117-120, 122, 128.; Uó 1981b, 293-306.; még egy érdekes lelet, aranyműves sírja, 5. sz. első fele Bobenheim, Nonnenhoflelőhelyről (1980): GRÜNEWALD 1986, 88-89, Abb 77, fogó, kalapács, üllő, véső mellékletekkel. 89 PETRIKOVITS 1981b, 295-306. 90 SZABÓ 2000, 153-164. 91 SZABÓ - DE DECKER 2000, 165-169. 92 SZABÓ 1990b, 745-751. 93 SZABÓ 1990a, 130-151. 70