Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)
Szabó Klára: Az epöli rómaikori Depot
A fémszerszámokat magába foglaló depot-ok keltezésének problémájához először a lingenfeldi kincs szolgáltatott jó támpontot, mert abban az agráreszközökön túl pénzérmék is előkerültek, amelyek 4. század közepére keltezik az együttest (X. tábla 2.). 80 Összetétele alapján egy másik típust képvisel az a depot, amelyiknek KreimbachKaulbach a lelőhelye, s viszonylag sok fémműves szerszámot tartalmaz, többek között olyan fogókat, amivel a folyékony fémmel teli öntőtégelyt hordozzák, valamint kalapácsokat, 4 üllőt (X. tábla 1.). A waldfiscbbachi depot sajátossága, hogy a fémműves szerszámok mellett vasgerebeneket és nyíróollókat, kerékagy karikákat is magába foglal (XI. tábla). A későrómai erőd szomszédságából származó együttest ugyancsak a 4. század közepére keltezi a kutatás. 81 Ugyancsak a Magnentius-korra keltezi Bemard a zweibrückeni leletet, amelyben kocsikerékagy-karikák, ekepapucsok, kalapácsok, kanálfúrok, lánc, balta van (XII. tábla). A 3- század közepétől, az alemann betörések időszakában, figyelhető meg a kincsleletek elrejtése. Ezekre a depot-okra jellemző, hogy használt, de még meglehetősen jó állapotú szerszámok, eszközök inventárja. Egy másik sorozat a 4. század közepén elrejtett kincseké, 82 amelyekben a fémeket illetően egy nagy mérvű „takarékosság" figyelhető meg. Feltehetően nem volt rendszeres nyersanyag utánpótlás, tehát begyűjtöttek minden még beolvasztható fémtárgyat. Az epöli kincs is ebbe a sorozatba tartozik, mivel különféle használhatatlanná vált fémtárgyak alkalmi jellegű gyűjteménye, minden belekerülhetett, ami csak fém volt. A 28 tárgyból 2 ép, a többi tönkrement. Nyilvánvaló, hogy beolvasztásra szánták. Összetételét tekintve az epöli kincs is vegyes csoportba sorolandó. A depotban található 2 üllő, kalapács, 1 véső minden bizonnyal egy bronzműves mester alapvető szerszámkészletéhez tartozott, de ezek közül a 16, 19, 12, 13 olyan kopott volt, hogy a mindennapi munkában már használhatatlan volt — hiányzik mindkét kalapács munkaéle, törött a véső pengéje, a kisebbik üllő széle két oldalon csorba. Jó állapotban volt viszont a nagyobbik üllő. A négyszer megfoltozott peremű bronztál, a vasszögek, a szétszakadt vaslánc, a letörött tollú kulcs, a tönkrement zár, a lehullott alátétlemez, az elveszett laternarúd, a hajlott lemezdarabok egyedi jellegű gyűjteményre vallanak, s arra engednek következtetni, hogy ezeket egy ócskásnak adták tovább, aki szorult helyzetében rejthette el kincseit. Pannónia 4. századi történetében 83 jócskán akad olyan veszélyes hadiesemény, ami a tulajdonost értékei elrejtésére késztethette. 80 BERNHARD 1981,5. 81 CÜPPERS 1969, 658.; BERNARD 1981, 58-61. keltezés 352. Magnentius érméje és kerámia alapján. 82 BERNARD 1981, 5., 47., 53., 58. 83 MÓCSY 1990, 46-50. 69