Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Tokai Gábor: A preszkíta kori „harci kocsizó horizont” a kelet-európai sztyeppéken

A preszkíta kori „harci kocsizó horizont" a kelet-európai sztyeppéken

1 Tokai Gábor (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) Az utóbbi évtizedekben egyre több olyan koravaskori zabla került elő a kelet-európai sztyeppvidékről, melynek oldaltagjai a szájrészhez mereven vannak rögzítve. Bár az ilyen példányok még így is csak töredékét jelentik az összes leletnek, nem tekinthetők többé elszigetelt kísérleteknek, s így alkalmasnak tűnnek bizonyos következtetések levonására. Mielőtt azonban erre rátérnénk, röviden ismertetnünk kell egy — a témánk szempontjából fontos — elő-ázsiai merev rögzítésű zablatípust, melynek kialakulása jól ismert. A még nem egybeöntött változat (Arcadzor típus, I. tábla 3-) a bronzkorban,

2 Közép- és Kelet-Transzkaukáziában általánosan elterjedt (egy ilyen típusú oldaltagot a Kárpát-medencéből is ismerünk Ispánlakról/Spálnaca, I. tábla 4.)

3

. Nem ismert azonban a területről az egybeöntött változat. A még nem egybeöntött típus arányait őrző egybeöntött változat csak két helyről ismert: az iráni Marlik-tepéről (I. tábla 6.)

4 és a magyarországi (Bihar)Ugráról (I. tábla 5.):

5 ezen a két példányon az oldaltagon lévő lyukak a karok végei felé helyezkednek el. Ez a típus az asszír, majd a perzsa hadseregben használt zablaként az Ókori Keleten általánosan elterjedt (ún. Gori típus, I. tábla 9-14.).

6 A darabok közös jellemzője az oldaltagokon a (többnyire durvított felületű) szájrész közelében elhelyezkedő lyukak.

7 A legtöbbször szórványként előkerült leletek szétválasztásában a tipológia (és néha maga a lelőhely) nyújt segítséget. Az asszír időszakra az egyenes, vagy enyhén ívelődő oldaltagok a jellemzőek, és több példányon megfigyelhető a két rész összekapcsolásának kezdetlegesebb megoldása (a belső szájrész-karikákat külön gyűrű segítségével kapcsolják egybe). 1 Az írás a 2004 júliusában az ELTE Régészeti Intézetén megvédett „Szkítakori zabiák a Kárpát-medencében és környékén" c. szakdolgozat egyik önállóbb fejezete. Témavezető tanárom Dr. Vékony Gábor volt. 2 POTRATZ 1966, 185.: Transzkaukázusi I. típus. 186-188., LXXVI.t. Id. még POGREBOVA 1977, 7980., tabl. XIV/1-4.; DZAFAROV 1993-94, 203., 6/1,9-, 7/6. ábra. 5 GALLUS-HORVÁTH 1939, XLV/7. 4 POGREBOVA 1977, 80., XIV/6. Az egyszerű vonalas rajz legalábbis egybeöntöttnek mutatja a tárgyat. 5 GALLUS-HORVÁTH 1939, XIII/2. 6 POTRATZ 1966, mezopotámiai III. típus 7 A változat előképeit olyan nem egybeöntött példányokban kereshetjük, mint amilyen a Potratz által közölt két azerbajdzsáni darab (POTRATZ 1966, 186., 78:a/ Tak-Kilisi és 78:b/ Nor-Aresh, I. tábla 78.), melyeken nemcsak a lyukak közelebb kerülése figyelhető meg a szájrészhez, hanem a karok végeinek változatosabb profilálása és talán már az oldaltagok ívelődése is (amennyiben nem utólagos torzulásról van szó). 33