Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Dallos István: Tatabánya gazdaságának változása 1990–2000 között

Népességi viszonyok A város népessége 2000-ben megközelíti a 72 000 főt, ami közel 23-szorosa az 1896. évinek. A népesség e rendkívül nagy arányú gyarapodása szorosan kapcsolható a gazdaság extenzív fejlesztéséhez a II. világháború előtt éppúgy, mint utána. A termelés erőltetett ütemű növeléséhez szükséges munkaerőt sem a természetes szaporodás, sem a környező települések nem biztosíthatták, maradt a betelepítés, majd a bevándorlás, ami az 1980-as évek elejéig változó intenzitással, de mégis igen komoly szerepet játszott a népesség számának emelkedésében. Az első hivatalos népszámlálás alkalmával a későbbi várost alkotó települések közül három (Bánhida, Felsőgalla, Alsógalla) lakóinak száma együtt 3214 fő volt, ami harmada Tata és alig több mint ötöde Esztergom korabeli népességének. A következő két népszámlálás tízévenként mindössze 183, majd 388 fős gyarapodást állapított meg, ami arányaiban több a megyei növekedésnél, de a fent említett településekhez mért különbség tovább nőtt. Az 1896-ban megkezdődött bányanyitások és a villamos erőmű építése jelentős számú munkavállalót (nemcsak bányászt, hanem az erőmű és a kolóniák építéséhez építő munkást is) vonzottak, akiknek nagy része családjukkal együtt telepedett ide. Ezek hatására a századvégi népszámlálás már csaknem 10000 lelket regisztrált, ami két és félszerese az 1890 évinek, és a megye lakosainak 6,4 %—a. Település/év 1870 1900 1910 1941 Alsógalla 585 5816 1622 1770 Bánhida 1550 2220 3638 11763 Felsőgalla 1079 1621 9563 17110 Tatabánya 8104 7312 Tata 10336 12714 12069 12993 Esztergom 14763 18206 18220 22537 1. táblázat Forrás: ALFADAT-CEBA 1997. A várossá alakulás után 1949-ben már 40 221, míg 1960-as népszámláláskor 52 079, 1970-ben 65 310 az állandó lakosok száma. Ezzel Tatabánya a népszámlálás alkalmával összeírt 73 város közül a 10. legnépesebb volt az országban. A népesség növekedése a '80as évekig tovább nőtt, majd kis mértékű csökkenés után stagnál, és a kilencvenes évek végére 71700 fő. A korösszetétel változását a gyermekkornak igen nagy arányú térvesztése jellemzi. 100 felnőttkorúra 1910-ben még 70 gyermek jutott, napjainkban alig 28, ezzel együtt az 59 éven felüliek száma és az össznépességen belüli aránya folyamatosan nőtt, 1996-ban a város lakóinak 16,3 %-a időskorú. Az „elöregedési index", azaz a száz 15 évesnél fiatalabbra jutó időskorúak száma 90, ami messze magasabb a 76 fős megyei átlagnál. Elsősorban a születések számának jelentős és tartós visszaesése okozza a város lakosságának elöregedését. 243