Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)
Számadó Emese: A komáromi méntelep és az I. Osztályú Lovassági Laktanya 100 éve
A vizenyős területet 1905. június 30-án vette birtokba a város. A feltöltés elvégzése után Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1906 júliusában írta ki a versenytárgyalási hirdetményt: „A komáromi m. kir. Állami méntelep laktanya és pedig 12 különálló épület s ezek tartozékainak kiépítésére, illetőleg az építkezés biztosítására" vonatkozó pályázatot. 10 Darányi Ignác „magyar királyi Földmivelésügyi Miniszter" 1907. november 25-én kelt, a város közönségének szignált levelében az alábbiakat írta: „Nagy megelégedéssel, sőt örömmel értesítem a város törvényhatóságát, hogy egyidejűleg rendelkeztem, miszerint a székesfehérvári méntelep 2. osztálya Bábolnáról még 2 hó folyamán vonuljon be Komárom város által ingyen átengedett területen a magyar királyi kincstár által létesített új helyiségekbe. Fogadja a város közönsége hazafias áldozatkészségéért ez alkalommal is őszinte elismerésemet és köszönetem nyilvánítását. ' n ' „Darányi Ignác földmüvelésügyi miniszter 1908. június 18-án délután Mezőssy Béla államtitkár, több miniszteri főhivatalnok és országgyűlési képviselő kíséretében meglátogatta az újvárosi méntelepet, hol hosszabban időzött és mindent alaposan megtekintett. A minisztert a méntelep bejáratánál Ghyczy Dénes alispán és Domány János polgármester fogadták." 12 A komáromi méntelep A komáromi méntelep (7. kép) lovait négy istállóban helyezték el, melyhez beteglóistálló és patkolóműhely is tartozott. (8-11. kép) Az istállók elválasztó oszlopait és a lőállások közötti részt szalmafonat borította, a rúgás okozta sérülések elhárítása miatt. A lovakat az élősövénnyel elkerített, kör alakú szabadtéri lovardában járatták, amit később kettős vadgesztenye-fasorral kerítettek el. Az éves zabkészlet az istállók padlásán volt, az ömlesztett és bálázott szálas takarmány pedig a méntelep hátsó részén, a szabadban állt kazlakban. A Méntelep hátsó részét betonkerítéssel, az elejét drótbetétes kerítéssel zárták le. A főépületben helyezték el a legénységet és az irodákat, valamint itt kapott helyet a 4-5 tiszti és altiszti lakás is. A főépülettől (12-13. kép) délre az altiszti kantin (14. kép), északra a parancsnoki épület volt (15. kép). Az első világháború után a honvédség, és ezzel együtt a lóállomány száma is lecsökkent (a területveszteség, illetve a békediktátumban meghatározott alacsony létszám miatt), ezért a katonai ménesek és méntelepek épületei kihasználatlanul álltak, illetve más funkciót szolgáltak. Az altiszti kantinban átmenetileg a járásbíróság kapott helyet. 13 10 Komárnoi Járási Levéltár X. 1256/1902. " Komárnoi Járási Levéltár X. 1256/1902. 12 Komáromi Lapok, 1908. június 20. (25. szám) 4. 13 Id. Markos Attila visszaemlékezése, akinek ezúton is köszönöm az anyaggyűjtéshez nyújtott segítségét. 188