Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Petényi Sándor–Sabján Tibor: Kályhás boronaház Baj, Öreg-kovács-hegyen

szekér tövisvesszőt vettek, és fizettek az ifjabb Larenz és Symon Stampflnak a kerítés megcsinálásáért.

79 1447-48-ban az Űrnapja előtti pénteken, ismét a kerítéshez szükséaliquibus aliis ipsarum nomine, vei pro ipsis, aut infamatis de lenocinio, favore commercio, aut conversatione, sive protectione talium mulierum domos ipsas, vei possessionem suam eis concedere, locare vendere, vei donare quocumque modo vei fraude praesumat. ..") HUBE 1856, 105-106. A városi jogkönyvek is foglalkoznak velük, a budai jogkönyvben pl. az olvasható, hogy kitagadhatok az örökségből (a kockajátékosokkal, tolvajokkal, rablókkal, hamisítókkal, hitet elhagyókkal együtt), akkor is, ha egyébként törvényes gyermeknek számítanak („Von Vngeratin chinder, dy man mag enterben. ... Mann enterbt eliche chinder. so sy vbel gerathen, vnnd das mag thuen Vater vnnd muter czum ersten, Ap das kint vndancksam ist vat er vnnd müter

lie her tree mú vnd arbait, dy sye mit yn paiden ader ir eynes alleyn gelitten haben ... Auch mag man sy enterben, Op eß czu eynem offinparen luderern, Rasier, spiler ader hur er wurde Ader ap ergaidende wúrdezeren, Ap er aber In vndglaüben trete ader sást wurde eyn dipp, eyn rauber, eyn falscher Vnnd den Sachen gleich In deß allen muß er seines rechten erbtailes darben unndemperenn") MOLLAY 1959, 169., aki utcanővé vált azt megbírságolták {„Vonden heimlicheren, wo man sy findet. So man ir eyne pegreiffet mit warer táth Aber ober wunden werd, das sy hab gesundiget vnnd gevnkeûscht Vnnd dy dafrey vnd ledig ist, So lob ich nicht, das dy schergen ader freyen tochter keynen gewalt vber sy haben schullen, Aber das sy wider iren willen mit ir tanezent yn der Stadt vmmb alliß Daß gesehen ist. Vnnd das man dy tezwung czu dem gelben fechil. Man scholauch iresgewantes nicht nemen, Wan sy fallen yn vorezagnaß vnnd werden vnuerschämet vnnd often czu gemeynen tochtern, dy sich sást erkenten vnnd qwemen zu paß") MOLLAY 1959, 155-156., és legalább egy tenyér széles sárga fátylat kellet hordaniuk fejkendőjükön, különben 6 pfenigre bírságolták őket {„Von denn Freyen tochtern Vnnd gleichen deß. Dy Freyen tóchter seyn eyn armes, petrubteß vnnd vor czagtes gesinde, Nach sol man sypeháten vor gewalt vnnd vor vnrecht. Dy armen vnnd durfftigen sullen eyn gelbs fechil zum mynsten eyner handt prait tragen auf iren haűp tuchern. Vnnd wen man sie vindet an das selb zaichen, So mag der selbige scherig Maister vonn yn als of te nemen VI pfennig. " ) MOLLAY 1959, 124-125. Pozsonyban még némely céh szabályzatai is tiltották azt, hogy a céh tagjai utcanővel háljanak. így a pékek céhének 1444-es szabályzatában az olvasható, hogy egy péklegény se vigyen be malomba kurvát és ne feküdjön le vagy ne háljon vele {„Item auch sol chain péken chnecht chain freys tochterlein in c/ian mill nit füren und mit ir ligen oder schlaff en.") ORTVAY 1900, 127. A középkorban nem számított rendkívüli dolognak, hogy a zsinati határozatok, a jogkönyvek illetve céhszabályzatok rendelkezései közül némelyek csak papíron léteztek, mert a gyakorlatban nem lehetett azokat alkalmazni, hiszen ha valami iránt tömeges és tartós igény nyilvánult meg, nem mindig volt mód a rendelkezések érvényre juttatására és hatástalannak bizonyultak az egyházi átkok, a kárhozatot beigérő prédikációk, mint az korábban a játékok kapcsán már megállapítható volt PETÉNYI 1994, 34-35. Jelen esetben azonban nem pusztán arról van szó, hogy meghozták a tiltó rendelkezéseket és lám ezek papíron maradtak, hanem arról, hogy egy város vezetése több, mint száz éven át, a kor egész erkölcsi rendjével szemben álló tevékenységből húzott hasznot és ezt az a városi testület tette, amely egyébként a városi jog legfőbb őre (pl. a pékek céhének ügyei is elé kerültek) és az egyház mellett, a város erkölcsi rendjének másik oszlopa volt. Ráadásul nem is valamilyen szemérmes félrenézés mellett folyó megtűrt tevékenységként történt mindez, hanem úgy, hogy kifejezetten nyilvánosház céljára emeltek egy épületet, amit bérleményként üzemeltettek (és folyamatosan karban tartottak), a befolyt jövedelem pedig részét képezte a városi költségvetés bevételeinek. Nyilván ez lehetett a legfőbb oka az intézmény létének. Egyébként 1434-ben még az ispotálytól is vettek el ajtót, hogy a nőháznak legyen, 12 dénárt fizetve annak átszállításáért. {„Item ainen knecht der Tür getragen hat aus dem spitalIn dasfrawenhaws anzuhaben xij den") ORTVAY 1900, 124. Éppen ezért talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a nőház fenntartása és üzemeltetése nem olyan leplezetlen formában történt, mint ahogy az számunkra - pusztán csak a számadáskönyvi bejegyzések alapján - utólag tűnik, hanem valahogy megpróbálták beilleszteni a társadalom rendjébe, többé-kevésbé tompítva az erkölcsi fenntartásokat - már amennyire ezt persze lehetett. Sajnos azonban nincsenek (és egy olyan könyvben, amely szinte csak a kiadási valamint a bevételi tételeket tünteti fel nem is lehetnek) erre vonatkozó adatok, de azért két olyan momentum fellelhető, mely indokául szolgálhat e feltevésnek. Az egyik e jegyzet elején már idézett bejegyzés, amely arról szól, hogy a kupleráj húsvét táján zárva tartott. A másik ide vágó adat 1467-ből való és arról értesít, hogy a nők mestere (a nőház bérlője) annak ellenére, hogy a bírótól még szabadságot is kapott, kedvetlenségből megszökött és nem tért vissza templomi gyónásra. {„...da istche frawen Maisterin ausflockenvon den ungern, und ir hat der Richter dornoch urlab geben und ist nichts gefallen untz auf Prediger kirichbeich"

) ORTVAY 1900, 126. Mindezek arra utalnak, hogy a város igyekezett a nőházhoz tartozókat is megfeleltetni azoknak az elvárásoknak, melyeket az egyház a rendes, keresztényi életet élőktől megkövetelt. A nagyobb egyházi ünnepek megtartatására (legalábbis a húsvétra biztosan) és a bérlő gyónási kötelezettségére vonatkozó adatok alapján ezt talán lehet feltételezni, a felvetett probléma megoldása tekintetében azonban semmi esetre sem lehet pusztán csak ezekre hagyatkozni. 144