Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: Kézben végződő hajtűk Kállay ödön gyűjteményében

A kézben végződő hajtűket megformálásuk és díszítéseik alapján lehet csoportosítani. Míg az egyik csoportot azok a darabok adják, melyek kezében megtalálható a tojásvagy gömbformájú tárgy, addig a másikba azok tartoznak, melyekre a nyitott tenyér és kinyújtott ujjak jellemzőek.

8 Mindkét esetben további alcsoportok kialakítására kínálhat lehetőséget a tűszár, azaz a kéz csuklókörnyéki részének díszítettsége, mely lehet egyszeresen vagy többszörösen bordázott karperecre emlékeztető, illetve rovátkolással díszített.

9 Sajátos csoportot képviselnek azok az általában csontból készült hajtűk, melyeknél a csuklórészen egy rátekeredő kígyó figyelhető meg.

10 A Kállay gyűjteményben található kézben végződő hajtűk többféle típust képviselnek. A megszokottól eltérő, sajátos a megformálása a 2. számúnak, amely egy ökölbeszorított kezet ábrázol. Ugyan a méretadatok alapján joggal sorolhatjuk a hajtűk közé, még ha egy sajátos formát is képvisel, mégsem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy esetleg egy szobor letört keze lenne. A szintén törött 1. számú - ujjai között gömböt tartó bronz jobb kézfej - esetében Kállay Ödön utalt arra, hogy egy szobor része lehetett. A rendelkezésünkre álló adatok és Kállay rajza alapján sokkal inkább állíthatjuk, hogy egy tű díszítő végződése volt. Ugyancsak az ujjak között gömböt/tojást tartó kézben végződő hajtűk csoportjába tartozik a 2. és 4. számú tű is, még ha kéztartásukban illetve a csuklórész díszítésénél eltérések is jelentkeznek. A 3. számú hajtű végződésének megformálása alapján a 2. és 3. számúval azonos típushoz tartozik, azonban mind az anyag (csont) mind pedig a csuklónál megfigyelhető kígyó miatt egy külön alcsoportba sorolható.

11 Ez a példány két díszítetlen csont varrótű és egy csontkanál társaságában egy gyermeksírból került elő. Sajnos a leletkörülmények pontatlansága valamint a többi melléklet széles időbeli besorolása nem nyújtanak lehetőséget pontos datálására, így meg kell elégednünk a 2-3. századra való keltezésével. A többi kézben végződő brigetioi hajtű datálásánál a leletkörülményekre vonatkozó adatok hiányában csupán széles intervallumot adhatunk meg, így az 1. század második felétől egészen a 4. század végéig használhatták őket. A kézben végződő hajtűk, különösen kézdíszítményeik, formai előképeit a római fémművesség egy sajátos csoportjánál találhatjuk meg. A római birodalom területéről különféle méretű és megformálású díszített vagy díszítetlen fém kéz került elő. Egyes típusaik szerepére a római császárkorban Tacitus leírása adhat választ, aki arról számol be, hogy a római hadseregben a fegyverbarátság és a concordia megerősítése érdekében „régi bevett szokásként" egymásnak bronz jobb kezeket adtak.

12 A bronz kezek adományozásának szokása azonban nem korlátozódott csupán a fegyverbarátságra,

13 mivel egyes vallási kultuszok gyakorlásánál szintén megfigyelhető a megjelenésük. így a Iuppiter Dolichenus és a Sabazios kultusznál votivként jelentkeznek a művészi megformálású, 8 Ld. pl. az augsti darabok esetében: RIHA 1990, Taf. 40/1367-1371. 9 RIHA 1990, 99. és RUPRECHTSBERGER 1979, 344-346. 10 HANEL 1993, 68., Abb. 6-8. 11 Vö. a Magyar Nemzeti Múzeumban található Óbuda lelőhelyű hajtűvel: BÍRÓ 1994, Pl. 34/372. 12 Tac. hist. 2, 8 és 1, 54 v.o. GONZENBACH 1952, 15-17., ahol számos bronzlemezből készült kéz példáját hozza fel párhuzamként, ugyanis ezektől eltérően a Iuppiter Dolichenus és Sabazios kezek öntéssel készültek. 13 GONZENBACH 1952, 14—15., avindonissai bronz kezek esetében felveti annak lehetőségét, hogy signaként jelölhették a katonák hűségét és lojalitását a császár iránt és így egyszersmind a fidest is szimbolizálták. 19