Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Fényes Gabriella: Import kerámiák és helyi utánzataik Brigetioból (kivétel terra sigillaták)

A késő-Augustus-kortól a Claudius-kor végéig csaknem egyszerre a Római Birodalom különböző helyein foglalkoztak vékonyfalú kerámiák készítésével, amely vagy elvándorló itáliai kézművesek tevékenységéhez kötődött, vagy a helyi fazekasok lemásolták ezeket az itáliai formákat. Ebben az időben jöttek létre az Itálián kívüli műhelyek, amelyek részben régészetileg feltártak, részben leletkoncentrálódás vagy rontott darabok alapján feltételezhetők, de nem minden esetben lokalizálhatok pontosan. A vékonyfalú kerámia bizonyított vagy feltételezett készítési helyei Itálián kívül a következők: Merida, Baetica (főleg Cadiz), a Baleárok,

9 Dél-Gallia,

10 Lyon és környéke,

11 az Alsó-Rajna-vidék,

12 Colchester, Phocea, Thrákia vagy a Dardanellák partvidéke és Közép-Egyiptom. Az itáliai befolyástól külön, hellenisztikus hagyományokon alapult a knidosi vékonyfalú kerámiaedények készítése.

13 A pannóniai és így a brigetiói leletanyag szempontjából a Pó-vidéki vékonyfalú kerámiakészítés a meghatározó. A Pó-vidéki műhelyekre elsősorban, de nem kizárólagosan a szürke, redukált égetésű edények jellemzőek, amelyek kb. Bologna térségében jól elválnak a délebbre gyakoribb oxidált égetésû daraboktól. A Pó-vidéki kerámiaprodukció önmagában két részre osztható: a nyugati és a keleti Pó-vidéki /Adriai-tenger partvidéki műhelyekre, közöttük a határ Cremonától nyugatra észak-déli irányban húzódott. Térségünkbe elsősorban a keleti Pó-vidéki / adriai műhelyek termékei érkezhettek. Feltételezett fazekasközpontok Aquileia, ahonnan rontott darabok kerültek elő,

14 és Ravenna (?), ahol a helyi vékonyfalú kerámiakészítésre leletkoncentrálódás utal.

15 A Kr. u. 1. században Pannóniában is lemásolták az észak itáliai vékonyfalú csészéket és poharakat. Emonóban egy feltárt fazekasműhely leletanyagának tanúsága szerint a Kr. u. 1. század közepétől, annak végéig foglalkoztak vékonyfalú csészék készítésével. Az ott készített edények oxidált vagy redukált égetésűek, és barbotinindákkal, barbotinlevelekkel díszítettek.

16 A Sirniumban készített csészék anyaga világosbarna, bevonatuk narancsbarna színű. Ezek az edények barbotinos dekorációval és rovátkolt sávokkal gazdagon díszítettek. Készítésük ideje a Kr. u. 1. század második felére, a második század első felére tehető.

17 V. Gassner Carnuntumban is feltételezte vékonyfalú csészék készítését három rontott darabnak tartott töredék alapján. Ha a feltételezés helyes, Carnuntumban hasonló formájú és rovátkolt díszítésű vékonyfalú csészéket készítettek, mint a magda9 MAYET 1975, 139-152.; LOPEZ MULLOR 1989. 10 OHLENROTH 1952, 42-56. 11 DESBAT-GENIN-LASFARGUES 1996, Pl. 32-40.; DESBAT 1997, 5-12., Pl. 1. 12 GREENE 1979, 77. 13 RICCI 1985, 343-346.; HAYES 1997, 67-70. 14 MASELLI SCOTTI 1969, 53-55., Tav. 1., Fig. 2-3. 15 SCHINDLER-KAUDELKA 1998, 399. 16 PLESNICAR-GEC 1987, 459.; PLESNICAR-GEC 1990, 149. 17 PREMK 1987, 437-450.; GASSNER 1990, 265-266. 7