Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)
Bartus Dávid: Adatok a brigetiói csontfaragó műhely lokalizálásához
pel felirat: az egyik oldalon az ellenőrzést végző tisztviselő, a nummularius neve nominativusban, a másikon a tulajdonos neve genitivusban, a harmadikon az ellenőrzés hónapja és napja valamint a spectavit megjegyzés, végül a negyediken az adott év consuljainak neve. 53 így a tesserae nummulartae nagyon jól keltezhető tárgyak, a legkorábbi Kr. e. 96ból, a legkésőbbi keltezhető darab pedig Kr. u. 88-ból származik. 54 A fennmaradt csontlapokon gyakran nincsenek feliratok, ami nem feltétlenül azzal magyarázható - mint a brigetiói darab esetében - hogy félkész termékről van szó, hanem azzal, hogy a feliratokat gyakran tintával írták rá a csontlapokra. 55 A nummularius vagy spectator bankárok, pénzváltók, kereskedők alkalmazottja volt - a kezdeti időkben rabszolga, majd felszabadított rabszolga - aki az átmenő pénzforgalmat ellenőrizte. Tevékenységüket bizonyítják a későköztársasági és koracsászárkori ezüstpénzeken gyakori beponcolások. 56 Valószínűleg tessera nummularia az a két csontlap, amelyet a komarnói múzeumban őriznek, 57 előkerültek Gorsiumból, 58 Sirmiumból, 59 Mainzból, 60 Lyonból, 61 Niederbieberből, 62 Augusta Rauricaból 63 is. A tesserae nummulariaei általában a Kr. u. 1. század végéig szokás keltezni, ezt erősítik a gorsiumi és a datálható augusta rauricai darabok is, viszont előfordulásuk a 190 és 259/260 közé keltezhető 64 niederbieberi castellumban azt bizonyítja, hogy legalább a 2-3. század fordulójáig használatban voltak. A brigetiói csontfaragó műhely anyaga szintén a későbbi keltezést támasztja alá. 2. Félkész csonttárgyak (Kat. 11-13., II. tábla 5-6.) A vizsgált anyagban három meghatározhatatlan funkciójú félkész csonttárgy található. Mindhárom tárgyon megfigyelhetők vágások, csiszolások nyomai (V. tábla 1-4.). A Kat. II. (II. tábla 5.) darabon a még befejezetlen, durva felületen egy pont-duplakör díszítés található, ami minden bizonnyal szerszámpróba volt. III. Lefűrészelt agancsvégek (Kat. 14-31., III. tábla) A lefűrészelt agancsvég a csontfaragó műhelyekre jellemző legmarkánsabb lelettípus. Mindegyiken jól megfigyelhető, hogy több oldalról való befűrészelés után törték le őket, több darab felületén vágásnyomok, megmunkálásnyomok is találhatók. Ezek az agancsvégek valószínűleg még feldolgozásra váró nyersanyagok lehettek, illetve a megmunkálásra valamiért már alkalmatlan hulladékok. 53 Sok feliratos tessera nummularia került elő MagdalensbergaoY. EGGER 1956, 156-159.; női büszttel: EGGER 1969, 397-398. 54 PICOTTINI1991,44. 55 MIKLER 1997, 28. 56 PICOTTINI 1991, 43. 57 BÍRÓ 1997, 17., 15-16. kép. 58 BÍRÓ 1987a, 38., Fig. 17. 136-137. Közvetlenül Flavius-kor feletti rétegből. 59 SARANOVIC-SVETEK 1981, Tab. VI/2. (kozmetikai eszközként meghatározva) 60 MIKLER 1997, 27-28. Taf. 18., 1-4. 61 BÉAL 1983, Pl. 61., 1329. 62 VON CARNAP-BORNHEIM 1994, 373., Abb. 9. 9-10. 63 DESCHLER-ERB 1998, 153., Kat.-Nr. 1968-1973., Taf. 28. 64 VON CARNAP-BORNHEIM 1994, 341. 63
