Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Bartus Dávid: Adatok a brigetiói csontfaragó műhely lokalizálásához

2. Gömbfejű hajtű (Kat. 2., I. tábla 2.) A gömbfejű hajtűk a római csontfaragványok között a legnagyobb számban megjelenő tárgyak, szinte minden ásatáson nagy számban kerülnek elő. A statisztikailag jól vizsgálható augusta rauricai anyagban az 1898 csont hajtű 48,4%-a gömbfejű hajtű.

39 Keltezésük közelebbről nem lehetséges, a császárkor folyamán végig megtalálhatók. 3. Csontkorong (Kat. 3., I. tábla 3.) A csontfaragványok között tömegesen előforduló lapos csontkorongok játékeszközök vagy számolókorongok voltak. Ezek nagy része esztergán készült, a felfüggesztésre utaló pont alakú bemélyedés gyakran megfigyelhető rajtuk. A csontkorongok - a dobókockákhoz hasonlóan - általános elterjedtségük és formai változatlanságuk miatt a római koron belül közelebbről nem keltezhetőek. 4. Ládikadíszek (Kat. 4-5., I. tábla 4-5.) A Kat. 4. (I. tábla 4.) darab téglalap alakú, köríves keresztmetszetű, két rövidebb oldalán egy-egy bekarcolt vonallal díszített ládikadísz.

40 Felületét két, a sarkokból kiinduló átlós bekarcolt vonal négy háromszög alakú részre osztja, melyeket 3-3 pontkör motívum díszít. Megegyező díszítésű darab található a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében, amely a Győr-Moson-Sopron megyei Koroncó községből származik.

41 Mivel egyik tárgy sem ásatásból került elő, közelebbi összefüggéseket nem mutathatunk ki, de az azonos díszítés mindenképpen feltételez valamilyen kronológiai, esetleg területi (készítési?) kapcsolatot. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében több különböző formájú, pont-duplakör motívummal díszített csontlap található, melyeket bútordíszként lehet meghatározni,

42 ezekhez hasonlít a másik komáromi darab (Kat. 5., I. tábla 5.). 5. Késnyelek (Kat. 6-8., I. tábla 6., II. tábla 1-2.) A kés, mint a leggyakrabban használt mindennapi eszköz, természetesen nagyon elterjedt volt a római korban is. Augusta Rauricaban 130 darab nyél került elő, melynek nagy része valószínűleg késhez tartozhatott.

43 A késnyeleket csonton kívül fémből, vagy fából is készíthették, természetesen a valószínűleg nagyszámú fából faragott késnyél a legtöbb esetben nem maradt meg. MacGregor Britanniából, egy 5-6. századi hamvasztásos temetkezésből említ említ egy teljes egészében, a pengével együtt csontból kifaragott kést, amit játékeszköznek tart.

44 M DESCHLER-ERB 1998, 161. 4(1 A fém ládikadíszekről lásd: GÁSPÁR 1986.; Más területeken sokkal gyakoribb a csont bútordíszek előfordulása, lásd pl. MIKLER 1997, 64-106., Taf. 53. 3-9., Taf. 54-63. 41 BÍRÓ 1994, No. 466., Pl. UH. 42 BÍRÓ 1994, No. 461-464., Pl. LIII. " DESCHLER-ERB 1998, 125-133., Kat.-Nr. 1-130., Taf. 1-9. 44 MACGREGOR 1985, 183. 61