Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Bartus Dávid: Adatok a brigetiói csontfaragó műhely lokalizálásához

Adatok a brigetiói csontfaragó műhely lokalizálásához Bartus Dávid (ELTE Régészettudományi Intézet, Budapest) A római kori csontfaragványok kutatásának egyik legproblematikusabb kérdése, hogy hol gyártották az egyes tárgyakat, hol és mikor működtek csontfaragó műhelyek, illet­ve milyen volt a különböző műhelyek közötti kapcsolat területi, szervezeti, kronológiai szempontból. A csontfaragó műhelyek meghatározásának alapvetően két módszere lehetséges. Az egyik módszert alkalmazva nagy mennyiségű csontfaragványt vizsgálunk, és az ismert ti­pológiai és attribúciós technikák alkalmazásával elkülöníthetünk típusokat, csoportokat, díszítéseket, melyek egy bizonyos időszakban egy területre, esetleg egy adott műhelyre jellemzőek. Az egyébként hatékony módszer problémája, hogy a nagy mennyiségű és a birodalom különböző részein is gyakran teljesen azonos formájú csontfaragványok között csak keveset találunk, melyeknek típusa vagy díszítése alapján ilyen meghatározás lehet­séges volna. A másik módszer a konkrét csontfaragó műhelyet veszi alapul és a félkész, megmunkált csontokból, műhelyhulladékokból, illetve kész tárgyakból álló leletegyüt­teseket vizsgálja, így biztosabb információkkal szolgálhat az adott műhely működéséről, termékeiről, kronológiájáról. Természetesen ezen kívül a csontfaragványok előkerülési helye is fontos információkkal szolgál, hiszen például a brigetiói anyag esetében a vásár­téri ásatáson előkerült nagy mennyiségű csonttárgyat biztosan helyben készítették. 1 A területi szempont mellett a másik fontos tényező a keltezés. Bár a kutatások előrehaladá­sával a csontfaragványok kronológiája egyre megalapozottabb, továbbra is a nehezebben keltezhető tárgyak közé tartoznak. A csontfaragó műhely azonosításának, leírásának és a műhelyre jellemző tárgyak, díszítések, típusok meghatározásának leghatékonyabb mód­szere az lenne, ha egy adott település (jelen esetben Brigetio) összes csontfaragványát egy viszonylag teljes műhelyanyaggal együtt vizsgálhatnánk. Csontfaragványok Szőny—Vásártér lelőhelyről 1992 és 2002 között Szőny-Vásártér lelőhelyről 218 darab csontfaragvány került elő, ennek közel fele a 2000. évben. Az egyes ásatási idényekben előkerült csontfaragványok számának egybevetése (1. ábra) első ránézésre kevés információt hordoz, inkább jelezi az ásatások intenzitását, mint a csontfaragványok valamiféle szabályos elrendeződését. 1 Jelen tanulmány a 2003 tavaszán készült, Római kori csontfaragványok a komáromi Klapka György Múzeumban című szakdolgozatom idevonatkozó fejezeteinek átdolgozott változata. Ezúton szeretnék köszönetet monda­ni Borhy Lászlónak és Számadó Emesének, akik a Szőny-Vásártéren és Szőny-MOLAJ-lakótelepen végzett ásatásaik és leletmentéseik során feltárt csontfaragványok feldolgozását és publikálását lehetővé tették. Külön köszönet illeti Kiss Attilát, aki a gyűjteményében található csonttárgyakat, melyek a brigetiói csont­faragó műhely legfontosabb dokumentumai, tudományos feldolgozás és publikáció céljára rendelkezésemre bocsátotta. 55

Next

/
Thumbnails
Contents