Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)
Kövesdi Mónika: Könyvtárak, levéltárak, múzeumok és gyűjtemények Tatán. Híradás az 1920-as évekből
Ilyen házi krónikája a piaristáknak a „História Domus - sive Diarum", mely 1765-tel kezdődik, de 1768-1790-ig hiányos. A kézirat úgy látszik valamelyik háborús idő zavarai között elveszett. Sokszor idézzük. A kapucinusoknak a „História Domesticá "-ja már jóval szerényebb, de Tóváros történeténél nélkülözhetetlen arra az időre, mely a házi krónikájuk megkezdése és a városi jegyzőkönyvek eleje között múlott el 1743-1761-ig. így vagyunk az egyes vallásfelekezetek levéltáraival is. A gondosan és szakszerűen rendezett levéltárak mindegyikében vannak olyan összefoglaló munkák, amelyek az egyházi feljegyzéseken kívül igen becses adatokat tartalmaznak a város történetére is. Első sorban természetesen az illető vallásfelekezetek dolgaival kapcsolatosan. A róm. kath. plébánián ilyen a Liber rerum memorabilium, melyet még Schmitt Gábor kezdett meg 1737-ben és folytatódik egészen az idei esztendeig, azután az Instauratio 1718-ból. Különösen becsesek az 1691-től kezdődő anyakönyvek, szám szerint 20 kötet. A reform, ekklézsia levéltárában ilyen becses munka a tatai venerabilis Tractus Proto kollumai 1711—1725-ig, írta Medgyesi Tatai Mihály, és 1791-ig folytatta Horváth György. A tatai tractus történetéhez nélkülözhetetlen forrásmunka. A zsidó lelkészi hivatal levéltárának fontosabb okiratait az érdemes és tudós történetkutató, a jelenlegi rabbi Goldberger Izidor dr. tette közzé részben a felekezeti lapokban és folyóiratokban, részben a helyi lapokban. Képtárak A tatai Esterházy családnak öt termet betöltő van az öreg toronyban, kisebb képgyűjteménye pedig a grófi kastélyban. Ezt is úgy őrzik, csaknem, mint a családi levéltárat. Én csak egy termet láttam, de azt is olyan állapotban, hogy a többit is megnézni már nem volt kedvem, de időm sem. Nem írhatok róla. Legföljebb csak annyit, amit úgyis tudunk, hogy a képtár legnagyobb kincse Leonardo da Vincinek az a másfél méter magas és egy méter széles, fekete krétával rajzolt kartonja volt, mely Leonardonak a párizsi Louvre-ban őrzött „Szent Anna harmadmagával" c. festményéhez készült kompozíció tanulmány. Ehhez a képhez három vázlatot készített a mester. Az egyiket a londoni Royal Academy gyűjteménye őrzi, a másikat Richelieu kardinális az eredeti képpel együtt Párizsba vitte. Itt azonban a karton később eltűnt. A harmadik a tatai karton, amely 1833-ban került Tatába Esterházy Miklós Ferenc grófnak Plettenberg Mietingen Máriával kötött házassága révén. Előző érdekes történetét is pontosan megállapította már a műtörténelem. 1500 után, de még 1519 előtt készült, Leonardo életének utolsó szakában. Leonardo da Vinci I. Ferenc francia királynak küldte el ezt a kartont, mire a francia király meghívta Leonardót, hogy nála készítse el ezt a festményt. Leonardo halála után a karton egyik tanítványának, Melsinek a birtokába került, aki Milánóba vitte, ahol később a mester egy másik tanítványának, Dogginak a birtokába került, akitől P Sebastian Resta vásárolta meg. A nagybecsű karton később az ősrégi Plettenberg grófi családhoz került, és mint fentebb jeleztük, házasság révén Esterházy Miklós Ferenc tulajdonába, a tatai családi képtárba. - II. Ferenc gróf halála után kötött családi osztályegyezség alkalmával került el Tatáról 1910-ben. 1S 15 A Leonardo-vázlat további sorsáról (kutatásaink jelenlegi szakaszában) nincs tudomásunk. 218
