Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)
Sylvester Edina: A tatai angolkert
A védetté nyilvánítás várható szakmai és társadalmi hatásai A védelemnek igen nagy súlya van, több évtizedes hiányt és elmaradást pótol. A tatai Angolkert az egyik és szinte a legkézzelfoghatóbb példája annak a védelmi igénynek, amit egy olyan önálló kertépítészeti alkotás támaszt, amelyben az épületek a kert céljait szolgálják és önállóan értelmüket vesztenék, kiragadva azokat pont célra rendeltségük tűnne el. A kert az ember művészi alkotásainak egyik olyan színtere, ahol minden más - építészeti és építő, dekorációs művészeti ág - alkotása egy célra rendelten ötvöződni tud, ugyanakkor az építészettől eltérően a művét természetbe ágyazza. 31 A történeti tájnak a késő barokk időszakban kialakult térstruktúrájában máig is érvényes és tudatosan együttműködtetett területi tulajdoni rendszerében - az Eszterházy birtoktest tatai és tóvárosi részein - fókuszában a tatai Öregvárral, egy nagyon korai, szinte modern tájépítészeti koncepció öltött testet. A sokoldalú, több tudomány és művészeti „szakágból" megközelített, nagyvonalú és több városrészt is átfogó térrendszeréhez tartozóan, abban önálló történeti egységként foglal helyet - a legkorábbi és talán egyetlen ilyen magyar tájképi kert - a tatai Angolkert. Említett státuszában, funkcionális és stiláris egységében is a legkorábbi. A történeti kertek sorának ismerete az építészettörténet, a műszaki tudományok, a természettudományok és a társadalmi vonatkozású tudományok közötti összefüggésrendszer tisztázására is alkalmas. Az előzőekben felsorakoztatott érvekből következik az a társadalmi elismertetés, ami az eddig „rejtve maradt" információk jogos helyükre kerülése révén eszköze lesz a tudatformálásnak. Az általános műveltségbe, a szakképzésbe ékelődve, valamint hazánknak az európai és környező kultúrába újra beilleszkedő, vagy esetenként újra értékelhető szerepe a kertművészet oldaláról tekintve ezután jogszerűen nyilvánosságot kaphat. J1 A terven látható az a téralakítási elgondolás, ami az épület és a szabad természet, mint háttér között megjelenő elszórt, egymást követő, de egymástól független növénycsoportok, megszakított, növénytömbök állnak látszólag szétszórtan a térben. Az ezek közti mozgás teszi élővé és változatossá a kulisszaszerű térzárások és térnyitások látványát. In.: BUTTLER 1999, 41. 261
