Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Kiss Vendel: Híd a Dunán

elmét, hogy az építés költségeit ne a város üres kasszája, hanem az „álladalmi pénztár" fedezze. Ilyen szellemben íródott Amtman polgármester március 26-i levele a város kormánybiztosához: „miután Komárom városa az eddig szenvedett ágyúzások által tetemesen megkárosult, és hihetőleg nagyobb szerencsétlenségnek is néz elébe felkérem Kormánybiztos Urat, hogy az érintett hidat álladalmi költségen építetni szíveskedjék."

17 A kormánybiztos saját eszközök hiányában természetesen most is visszautasította a kérést, mire a város hivatkozva a hídbizottmány március 23-i, a költségeket megosztó döntésére, kiadásai gyors megtérítését kérte. Erezhetően pénzügyi helyzete miatt kérte a város április 3-án is az építés felfüggesztését. Az erős bombázás a város véleménye szerint lehetetlenné teszi az építés folytatását, a már elkészült hídrészletet pedig fel kellene vontatni a Vágdunára, bombabiztos helyre. Ennek elmulasztása esetén, ha a híd tönkremegy, egy újabb építését már nem bírja a város pénztára.

18 A kormánybiztos válasza nem ismert, de az építéssel nem hagytak fel, és április 7-én elkészült a híd. Az építők öröme nem sokáig tarthatott. A pénzügyi viták és a munkások időnkénti elszéledése mellett ugyanis az ostromlók is mindent megtettek az építés akadályozására. A Dunán leúsztatott romboló eszközökkel és tüzérségi tűzzel igyekeztek a már elkészült elemeket tönkretenni. Április 12-én siker koronázta az osztrákok erőfeszítéseit is. Sikerült pár hídelemet elsüllyeszteniük ágyútűzzel, az összeköttetést így a Duna két partja között ismét megszakítani.

19 Újrakezdődött az egyezkedés a várossal, most már csak az építéshez szükséges anyagok előteremtése ügyében. Thaly Zsigmond őrnagy, ki időközben átvette Mack helyét a hídépítési bizottmány élén, április 16-án az építéshez szükséges talpak lefoglalásával kapcsolatban kéri Puky közbenjárását a város felé.

20 A munka igen lassan haladt, mert április 22-én, mikor a magyar seregek áttörték a Komáromot övező osztrák ostromgyűrűt, a híd még nem volt készen. Soha fontosabb nem volt pedig a híd, mint most, a magyar seregeknek lehetősége nyílt volna egy gyors dunai átkelés révén bekeríteni a Buda alól visszavonuló osztrák fősereget. Görgei Arthur fővezér ezért utasította Thalyt, hogy 48 órán belül készítesse el a hidat. Mivel a szükséges hajókat ez idáig nem sikerült előteremtenie, a vegyes, hajókból és összekapcsolt szálfákból, ún. talpakból építendő hidat Thaly nem tartotta alkalmasnak nagyobb seregtestek átkelésére. Attól tartott, hogy a talphíd a Duna erősebb hullámzására szétszakadhat, vagy az átkelés során keletkező torlódás következtében elsüllyed. A csapatok átkelését ezért - a meglátása szerint - elégséges számban rendelkezésre álló kompokon és dereglyéken látta megoldhatónak. Görgei ragaszkodott a talphíd megépítéséhez, és nem kevés iróniával felmentette Thalyt az esetleges katasztrófa miatt ráháramló felelősség alól.

21 Életre szóló ellenséget szerzett így magának, de a híd igazolva elszántságát 25-én estére elkészült, s másnap hajnalban a honvédcsapatok baj nélkül átkeltek rajta a Duna túlpartjára. Ez az epizód egyben rámutatott az építés lassúságának további, a már említett nehézségeken túli okára, a szervezés nem kielégítő voltára. A város már február végén felajánlotta az építéshez a birtokában lévő szükséges úszóalkalmatosságokat, s azt is tudni 17 MOL H. 109. l.d. 342. 18 MOL H. 109. l.d. 377., 461. 19 SZINNYEI 1887. 87.; ÉRTESÍTŐ április 7. 262. 20 MOL H. 109. 2.d. 51. 21 THALY 1852, 115-118. 240