Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Fülöp Éva: Az 1747. évi vízszabályozás a tata-gesztesi uradalomban

Mikoviny lecsapolási tervét az Udvari Kamara elfogadta,

18 s a királynő jóváhagyásával 1747. február 7-én az építési összeget is kiutalta.

19 Gróf Königsegg, az Udvari Kamara elnöke kiutalt Mikoviny számára a határ bejárásához két lovat, s azok ellátására a megfelelő takarmányt. A munka elvégzésére a Magyar Udvari Kamara kikérte őt az Udvari Kamarától. Áprilisban

20 kezdte meg az 5053 öl hosszú almási csatorna ásását („Mikovinyárok").

21 Májusban a canális elérte a szomódi malom árkát, s Balogh régens leírása szerint, az Almás felé eső két „halomtól" egyenes vonalban a tatai vár kapuja és a „kerégdedBástya közötlévőCortinának [fal] közepinek..." íog menni. Júniusban a canális a Fényes forrásokhoz közelített a tóvárosi réteken. Mikoviny „helyes industriájának" köszönhetően, az árok ásása ölenként a tervezett 75 dénár helyett csak hatvanba került.

22 A tata-gesztesi uradalom így a Magyar Udvari Kamarával közös költségviseléssel lecsapolta a Tata-Almás-Szőny körüli mocsarakat, s a vízi szállítás előnyeit még inkább kiaknázni kívánván, csatornát Balogh Ferenc uradalmi régens, praefectus és a kamarai mérnök Mikoviny Sámuel munkakapcsolatára utaltunk - többek közt az itt vizsgált feladat, a birtokközpont Tatától a Duna felé húzódó mocsarak lecsapolása kapcsán. A szerző szerint viszont „nincs eléggé alátámasztva" hogy Mikoviny 1746-ban járt volna először Tatán. Bizonyára az említett tanulmánybeli jegyzet fogalmazása a hibás abban, hogy ilyen félreértésre okot adhatott: természetesen, ezt semmiképp nem állíthatjuk Mikoviny életútja egészét tekintve - már csak a fentebb említett 1727, illetve 1730 körüli tatai munkálkodása tudatában sem. Mindössze arra kívántunk utalni, hogy a pályáját Eszterházy József mellett secretariusként, azaz titkárként kezdő Baloghnak, az 1740-es évek elejétől már mint praefectusnak hívására a mocsárlecsapolás ügyében, a mérnök először valóban 1746-ban jött Tatára. DEÁK 1994, 101-110.; FÜLÖP 1980, 66.; FÜLÖP 1991, 55-56., 64. továbbá MOL TEL P. 197. Familiaria. Fasc. 105. N. 1. Tata, 1746. szept. 9. 261-262.; uo. Tata, 1746. szept. 16. 263-264.; uo. Tata, 1746. nov. 27. 269. 18 Mikoviny 1746-ban elkészített terveit a Magyar Udvari Kamara teljes jóváhagyásával, egyetértőleg továbbította az Udvari Kamarához. Amint Bécsben az ügy érdekében befolyását latba vető Eszterházy József írta: „...Méltosághos Camera Praeses, mindpedigh Baro Kellem Uramnak Szemben lennem, kiket a' Canalisnak meg ásása eránt Mikovinyi Uram által tett Projectumra Reflectálván, azt lehetet tülök értenem, hogy nem csak benne valamely difficultássok nincsen, de azt tellyes approbatioval az Aulica camarának márfőlis küldöttek, s — reménlem, hogy rövéd napok múlva eő Fölséghénekis referáltatnifogh, mellynek ugyanis köllemetessebb folyamottyára nézve irok a ' mái Postával Referendárius Nagy István Uramnak, hogy tehetsége Szerint a dolgokban assistáljon." Amikor egy hónap múltán még nem kapott jóváhagyást, megerősítette Balogh régensnek: „Mi az Almási Bozótnak le csapolása eránt adót repraesentatiót illeti, arrulugyanis Szüntelen tussakodással vagyok...". Közben báró Kellem már írt az ügyben József gróf öccsének, Eszterházy Ferenc tárnokmesternek (1683-1754) is Bécsbe, hogy Mária Teréziánál járjon közbe a határozatért, „...melly hogy ennyi űdőre halladot, kécség kűvülegyéb oka nincsen, hanem hogy Bécsben Szokás Szerint a' dolgok késedelmessen folyni szoktak." MOL TEL P. 197. Familiaria. Fasc. 104. Pozsony, 1746. nov. 17. 116-117.; uo. Pozsony, 1746. dec. 1. 120-121. 19 Nyilvánvaló módon, a kamara, mint földesúr érdekei mellett, a lecsapolás udvari támogatásában az adóalapot növelő, művelt területek kiterjesztésének érdeke is szerepet játszott. DÓKA 1987, 10-11. 20 Eszterházy József 1747 februárjában tudósíthatta az „almási canális" udvar általi jóváhagyásáról Balogh Ferencet. A május 4-én kelt levél szerint már a megkezdett munkákról értesült. Megerősítette, hogy a kamaránál mindent el fog követni a csatorna megépüléséért, amelynek előnyeit reményei szerint a győri püspök is jól látja. Mikoviny és Balogh iránti bizalma jeleként, ,,a' bozótnak dolgát kegyelmed és Mikovényi Uram 'elintézésére tellyesen bízom...", írta 1747 júniusában régensének. MOL TEL P 197. Familiaria. Fasc. 104. Pest, 1747. febr. 28. 131.; uo. Pozsony, 1747. máj. 4. 133.; uo. Pozsony, 1747. máj. 13. 134.; uo. Cseklész, 1747. jún. 15. 143. 21 A munka jelentőségét méltatta a birtokos család által Tatára telepített kapucinus rend história domusa is: feljegyzései megörökítik, hogy az 1747. április 15-én kelt megállapodást követően, Tata és a kamarai birtok Almás közt két levezető árok ásását kezdte meg a fölös tatai vizek levezetésére, s ez hajtóerőt jelentett az almási malmoknak. Kiemeli a háztörténet, hogy aTóváros-Naszály-Füzitő-Almás közt húzódó mocsár lecsapolása a mezőgazdasági művelés kiterjesztését jelentette. TKH I. (1747) 22 MOL TEL P. 197. Familiaria. Fasc. 105. Tata, 1747. máj. 30. 300-301.; uo. Tata, 1747. jún. 6. 302-303. 199