Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Petényi Sándor–Sabján Tibor: Kályhás boronaház Baj, Öreg-kovács-hegyen

mérték azt ki.

98 Ez a borkimérő helyiség kályhás volt." A kályhát István fazekas készítette illetve javította, akárcsak a városháza tornyában, a fenyítő szobájában, a kamara-írnok szobájában, valamint a Szent Mihály kapuban lévőt.

100 Alltak kályhák a város fürdőiben is. Bár Pozsonyban több fürdő is volt, melyek közül a 14. század első felében még egyik sem városi tulajdon, de 1517-ben bérleti díjat szednek a Felső-fürdő, 1519-ben pedig az Alsó-fürdő után is.

101 Ekkor a fürdők közös nagy medencéje már szét volt választva egy deszkafallal külön férfi és női részre. Forgó kerékkel hajtották fel a vizet a vízszobában álló nagy vízforraló rézüstbe, ahonnan a forró vizet csöveken és csurgókon keresztül vezették el a fürdőhelyiségekbe. Ugyanis a közös fürdőmedencén kívül voltak külön szobák is, melyeket kályhákkal fűtöttek.

102 1517-ben egynapi bért fizettek a kőműveseknek, akik egy ilyen szobában kályhát javítottak,

103 továbbá 1524-ben említik, hogy az alsó fürdőházban/szobában boltozatot készítettek a kályhának.

104

1526/27-ben a kazánok, üstök, edények, padok, csövek, fürdőkutak és kályhák javítására 4 font 2 schilling és 25 dénárt költöttek.

105 A pozsonyi adatok ismertetését elsősorban az udvarházban megtalált kályhás faházas szerkezethez hasonló, száz évvel korábbi pozsonyi épület leírása tette indokolttá, azonban talán nem érdektelen rámutatni arra a tényre sem, hogy az az Alsólindvai Bánffy Miklós, aki 1489-ben hozzájutott ehhez a kisebb, komarom megyei birtokrészhez, 1466tól egészen 1487-ig, tehát több, mint húsz éven át, pozsonyi ispán volt.

106 Bár ennek sem az udvarházra, sem pedig a kályhás házra nincs közvetlenül kimutató hatása, hiszen 98 DANNINGER 1907, 57. A borkimérést, amelyből 1526/27-ben 168 font 14 dénár folyt be, a város ugyanúgy bérbe adta, mint ahogy bérleményként üzemeltette a nőházat is. 99 DANNINGER 1907, 135. 100 DANNINGER 1907, 135-136. 101 ORTVAY 1900, 116. A legkorábbi fürdőházra 1309-ből van adat. Ez a városfalon kívül, az ispotály és a régi kőház közelében feküdt. 1351-ben a Szent Lőrinc kapu előtt épült egy másik, továbbá 1423-ból ismert egy újabb, amelyik bent a városban, a Hosszú utcában volt található, egyébként azonos a Halász-kapu közelébe eső „Alsó-fürdővel." A „Felső-fürdő" (első említése 1379) a klarissza apácák kolostora mellett állt és 1442-ben volt egy a vödrici kapu előtt is ORTVAY 1900, 113-116. A fürdők használata általános lehetett Pozsonyban, az elvégzett munka után sokan fürdőpénzt is kaptak (pl. harmincadosok, fegyvertári munkások, iparosok stb.). ORTVAY 1900, 117. 1,12 ORTVAY 1900, 120. 103 „Den Maurern 1 tagion In derpachtuben an den offen gepessert I seh. " ORTVAY 1900, 121. 1(14 „ Ver lant 6 tagion, das sie In der untern Padstuben ain grossen késsel eingemawert und ain gewelbesfür den of en gemacht I Pf. 3Seh. 18D." ORTVAY 1900, 121. u

'

5 DANNINGER 1907, 68. A kályhák mellett kemencék is voltak a fürdőkben, melyek a kályhák terjedése mellett továbbra is őrizték fontos szerepüket. A Felső-fürdő kemencéjéért 1 font 5 schillinget fizettek 1526/27ben DANNINGER 1907, 136. Kristóf fazekas a révszobába rakott kemencét 1 font 3 schillingért, Márk pedig a Szent Lőrinc kapu őrszobájába 1 font 2 schillingért (a Szent Mihály kapuban, viszont kályha volt (v.o. előző oldal). Istvánon, Kristófon és Márkon kívül még egy negyedik, Péter nevű fazekas is dolgozott a városnak. A legtöbbnek boltja is volt, mely után általában 4-4 schilling bért fizettek a pozsonyi kincstárnak. István, aki jobbára a kályhákat készítette illetve javította, a városháza levéltár alatti helyiségét bérelte 1 font dénárért DANNINGER 1907, 135. 106 Nemcsak a budai Szent Zsigmond templomnak tett adományt, hanem a pozsonyi Szent Márton templom szentélyének az építéséhez is hozzájárult. Címere látható a szentély egyik zárókövén ORTVAY II/l 1895, 245-246. Egyébként volt a Komárom megyeihez hasonló, 3-4 faluból álló birtoka az ország más részén is. 1479ben vette meg Garai Jóbtól a csongrád megyei Gyékénytót, Szentmihályt, Dorozsmát és Bánfalvát CSANKI, 1890, 685. 1485-ben Csongrád megye vizsgálatot folytatott, mert Lindvai Bánffy Miklós tiszttartója szerint a szegedi polgárok károsítják a Bánffy birtokokat SZEGED, 1983, 447. 148