Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)
Petényi Sándor–Sabján Tibor: Kályhás boronaház Baj, Öreg-kovács-hegyen
félhenger (vályús) 43 (XII. tábla), 4 hengeres testű, cső alakú 44 (XIII. tábla 1.) és 2 pedig a háromszög alakú oromcsempe 45 típusába tartozott (XIII. tábla 2.). A 6 darab nagyobb méretű, de nem kiegészíthető tál alakú töredéken 46 kívül volt 1 sarok, 47 3 félhenger (vályús), 48 1 hengeres testű 49 és 2 háromszög alakú 50 töredék. A töredékesekkel együtt számolva a kályhához viszonyított helyzetük szerint a tál alakúak közül 12 került elő a kályhából, 11 tőle északról és 7 nyugatról. Mindössze 6 olyan csempe volt, melyeknek összeillő darabjai eltérő helyekről valók. Négy a kályhából és tőle nyugatra előkerült darabokból áll, 1 északról és a kályhából, valamint 1 olyan darab van, amely mindhárom részről (kályhából, tőle nyugatra és északra) előkerült darabokból volt összeilleszthető. (A töredékesek közül mindhárom helyről 2-2 darab került elő.) Mindez arra utal, hogy ahogy a kályha összedőlt, úgy is maradt, és az udvarháznak ezen a részén csak minimális bolygatással lehet számolni. A többi típus közül a töredékekkel együtt számolva mind a négy sarokcsempe a nyugati, rövid oldalnál volt, a négy ép félhenger (vályús) közül kettő északon kettő pedig a nyugati részen, a három töredék közül pedig egy a kályhában, egy nyugaton, egy pedig a kályha szájrészénél került elő. A hengerestestű, cső alakúak közül három darab a kályhában, egy tőle északra, a töredék pedig a kémény alatti hamus részben feküdt, a két ép háromszög alakú közül egy a kályhából, egy nyugatról került elő, és a két töredék esetében is ugyanez volt az elhelyezkedés. A nagyobb töredékekkel együtt összesen 56 kályhaszemmel lehetett tehát számolni. Miután minden típusból került elő ép darab, a maga teljességében előkerült lábazat pedig megadta az alapterületet, a tál alakú szemekből álló kályháról könnyű volt képet alkotni, és sikerült találni olyan ábrázolást, amelyen hasonló felépítésű kályhák láthatók (XIV tábla). (Az egyik a lótakarón a másik a lovag pajzsán; a pajzson lévőnek lábazata nem kivehető és alul négy, felül pedig három sora van, míg a takarón lévő szimmetrikus, alul és felül is 3-3 sorból áll, 1505-ös évszámmal datálva.) 51 Ezek ugyan néhány évtizeddel korábbiak, mint a baji kályha, nemesi környezetben láthatók és részleteikben természetesen eltérnek a bajitól (más a lábazat kialakítása és az oromzat lezárása, nincsenek háromszög alakú csempék, a felső kerek rész a magyarországi népi kályháktól eltérően nem középen helyezkedik el, hanem a szélre van kitolva), de jellegében hasonló és lényegében egykorúnak lehet tekinteni a bajival. Azonban a hengerestestű, rövid csőnyakú darabokkal nem tudtam mit kezdeni, ezért a kályha rekonstruálására Sabján Tibort kértem meg. A tapasztásból felszedett cserepek restaurálásakor kiderült, hogy egy hagyma alakú 43 Lelt.sz. : 96.4.41-96.4.44. 44 Lelt. sz.: 96.4.48-96.4.51. 45 Le!t.sz.: 96.4.53, 96.4.54. 46 Lelt.sz.: 96.4.31-96.4.36. 47 Lek.sz.:96.4.38. 48 Lelt.sz.:96.4.45-96.4.47. 49 Lelt.sz.: 96.4.52. 50 Lelt.sz.:96.4.55, 96.4.56. 51 HAENEL 1910. A felirat olvasata: „Anno 1505 zur Naumburgk Georgvonn Brandensteinn Hertzog Hans zu Sachssen. " 140
