Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Petényi Sándor–Sabján Tibor: Kályhás boronaház Baj, Öreg-kovács-hegyen

kivétel, amely alá egy keskeny, 18-22 cm széles, 8 cm magas padkát raktak (v.o. IV tábla 1.), amely az északnyugati saroknál az északi oldal alatt is megtalálható. Megállapítható tehát, hogy a lábazat kémény- és tűztér alatti részének habarcsos alapot csináltak, igazából ezt a részt építették meg alaposan, valamint padkát raktak a rövid nyugati oldal alá is, azonban a lábazatnak az a része, amely ténylegesen a kályhaszemekből álló részét tartotta a kályhának, pusztán csak a földre volt rakva, köveit sárral tapasztották össze. Az egész lábazatot háromféle kőből építették, ebből kettő, a dachsteini és a vérteszszőlősi mészkő helyben, a Gerecsében megtalálható. Feltehetőleg azért használták a porózus szerkezetű vértesszőlősit is, mert az a dachsteinivel szemben faragható. A lábazatnak pedig vannak olyan részei, mint az északnyugati sarok, vagy a szájrész, ahová faragott kő kellett és ilyen a kémény északkeleti sarkát tartó kváder is. A lábazatban nemcsak az említett helyeken volt megfigyelhető a vértesszőlősi kő, de ahol faragott kőre volt szükség, ott azt lehetett találni. Az előbbiektől teljesen eltérő a tűztér aljának kékesszürke köve. Ide sem a dachsteini, sem a szőlősi nem volt alkalmas. A dachsteini azért nem, mert homogén, de repedezett szerkezete miatt ezt a kőtípust nem lehet faragni, ütés hatására kagylósán törik, így abból nem lehetett egy ekkora méretű, 8 cm vastag, vízszintes felületű követ készíteni, a szőlősi pedig mint már fentebb volt róla szó, porózus és ebből kifolyólag kevésbé tűzálló. Ezért a követ meghatároztattam, hogy kiderüljön milyen összetételű és honnan került ide.

35 A vizsgálat szerint a kőzet a Tatai Mészkő Formációból származik, abból a típusból, amely homogén de kevésbé repedezett és ezért könnyen, jól faragható, eredetként pedig, a bakonyi Balaton-felvidéki régió került megjelölésre.

36 Mivel a kályha egyidőben épült a kerítés boronafalával, hiszen a kémény déli alapozásának habarcsa ráfolyt a boronafal alapjának tetejére, és jelenleg minden arra utal, hogy az udvarház egyszerre, egy időben épült ki, a kőnek az építkezés megkezdésekor, de legkésőbb annak folyamán a helyszínen kellett lennie. Ez azt valószínűsíti, hogy az udvarház kiépítése átgondoltan, tervszerűen történt. A kályhának és lábazatának feltárása után a fölötte álló ház alaprajzának tisztázása került sorra, ami egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak. A kályha szájától számítva a kerítés, ami egyben az épület déli fala is, még 6 m hosszan folytatódott nyugati irányba, de olyan kősor vagy alap, ami a többi három falat jelölte volna, nem került elő. Nem kötött be ilyen északról sem a kályha száj részéhez, sem pedig a boronafal nyugati szélénél, vagy annak közelében. A kályhától 80 cm-re nyugatra került elő egy kisebb kőcsoport, amely még 160 cm hosszan tartott, és egy másik, kelet-nyugat irányú, a déli házfallal nagyjából párhuzamos, nem egyenes vonalban elhelyezkedő kősor a kályhától 2 méterrel északra, ami a szájrész vonalától mintegy három méter hosszan terült el nyugati irányba, ezek azonban a ház járószintjénél jóval magasabban, kevert földben, másodlagos helyzetben feküdtek (IX. tábla 1.). így alkalmatlanok voltak arra, hogy az 35 A munkára az ELTE Általános és Történeti Földtani Tanszék docensét, Dr. Leél-Őssy Szabolcsot kértem meg. 36 A kapott jelentés szerint: "Vita a származási hely megállapítása körül lehet, de ennek kicsi az esélye a csiszolatban megtalált Globigerina genus példányai a Tata környéki kifejlődésekben nem fordulnak elő, jellemzőek viszont a bakonyi-Balaton-felvidéki feltárások (pl. sümegi Vár-hegy) kőzetanyagára." 131