Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kövesdi Mónika: Egy főúri donátor, Eszterházy József gróf szerepe a tatai kapucinusok templomának és kolostorának építésében

kerülhetett Pozsonyba, aki ekkor Esterházy Imre pozsonyi prímás udvari festője volt. A tatai gróf itt ismerhette meg nevét és munkáit. Tőle rendeli meg tehát, miután Balogh-gal megegyezett, a főoltárképet és a két mellékoltárképet. A levélben újra szóba kerül a titokzatos „tatai festő", aki Palkó mellett dolgozott itt, s lett a templom legtöbb oltárképének alkotójává. A számadások gyakran emlegetnek egy Caspar Reisner nevű tatai festőt, a legkülönbözőbb festői tevékenységekkel kapcsolatban {Caspar Reisner, zu Tottis). Az ő életműve ismeretlen, de gyakori, alkalmi szerepe arra enged következtetni, hogy udvari festőként működhetett Tatán, s valószínűleg éppen e megbízás, a kapucinus templom belső díszítése kapcsán kerülhetett ide. A templombelső oltárképei közül egy Nepomuki Szent János-képet tulajdoníthatunk biztosan neki, valamint a templom korabeli, első kifestését. A főoltár munkáiért 1747-ben magas összeget fizetett neki az uradalom, ám, amint az a specification~bó\ egyértelműen kiderül, a faragott oltármű díszítőfestési és aranyozási munkáiért.

12 Egy másik mester is szóba kerül az oltárképekkel kapcsolatban, a kutatás előtt szintén ismeretlen Joseph Lazel, aki ebben az időszakban a majki kolostortemplomban is dolgozott. A tatai kapucinus templomba több képet is rendeltek tőle (a Megváltó, a Fájdalmas Anya és Szent János képeit, Jézus és Mária szíve-képeket, egy kis Máriaképet baldachin alatt, - összesen 5 nagy és 12 kisebb alkotást), amelyekért 1749ben fizetett az uradalom.

13 Lehetséges, hogy ő az a mindeddig ismeretlen festő, aki Kari Palkó mellett a templombelső díszítésében meghatározó szerepet kapott. A fenti levélből fény derül arra is, hogy milyen közeli szálak fűzték Eszterházy József grófot a pozsonyi kapucinusokhoz. Ők adhatták a mintát a rend meghívásához, ők szolgálnak közvetlen előkép gyanánt. Ezt bizonyítja 1740 körül készült főoltárképük, amely a Patrona Hungáriáé jelenetét ábrázolja, a koronafelajánlás mellett Szent Imre herceg Máriának ajánlásával - pontosan ugyanezt az ikonográfiái programot vették át az 1746-os tatai főoltáron is.

1 ' A szövegből az is bizonyossá válik, hogy az oltárok ikonográfiái koncepcióját maguk a kapucinusok készítették, hiszen a gróf menyétől, Pálffy Antóniától is elvárja, hogy az atyáktól kérjen tanácsot és útmutatást. (A Bécsben tartózkodó grófnőt természetesen a bécsi kapucinusokhoz irányítja.) Annál is érdekesebb Pálffy Antónia említése, mivel kiderül, hogy a templom egyetlen kápolnája, a Mária-kápolna nem a gróf, hanem menye alapítványa. Az 1746-os források hírt adnak róla, hogy Palkó valóban megérkezett Tatára, ám nem az előzetes elképzelés szerinti műveken (a szentély zárófalát betöltő 12 A Caspar Reisner munkájáról szóló 1747-es számadást ld. Révhelyi-hagyaték 7 doboz, 16. fasc. No 5. (Esterházy lt. Dominium Tata, 603- cs. p. 118.) Révhelyi Elemér még az Eszterházyak tatai, házi levéltárában másolta le továbbá azt a specification^ 1747 májusából (Révhelyi-hagyaték 3- doboz 5. fasc. No 14.), amely ezzel kapcsolatban díszítőfestői és aranyozóK!) munkáját részletezi. 13 A Carolas Josephus Lazellel kötött szerződést 1747 júliusából ld. Révhelyi-hagyaték 2. doboz, 5. fasc. No 6. p. 40. (Esterházy Lt. Dominium Tata Rationarium Prothocollum, p. 198. fasc. 40. 11. cs. ). A számadást 1748 áprilisából ld. Révhelyi-hagyaték 2. doboz 5. fasc. No 6. p. 11. (Eszterházy Lt. Dominium Tata, Rationarium Prothocollum, P. 198. fasc. 40. No 3) 14 SZILÁRDFY 1990, 215. 28 7