Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)
H. Kelemen Márta: Későrómai sírok az Esztergom–Szentkirályi dűlőben
kultúrára jellemző, megjelenését 300 körűire - a 4. század kezdetére helyezte. T. Kölnik megállapítása szerint 33 a fibula már a 3- század 2. felében megjelenik, virágkora a 3. század 2. felében - 4. század elején van. Hasonlóképpen vélekedik I. Peskar a gazdag morvaországi anyag elemzése kapcsán 3 " 1 és véleményét elfogadja W. Jobst is a lauriacumi fibulák közlésekor. 35 M. Schultze az ún. Armbrustfibeln típust számos csoportra osztotta fel, osztályozásában fibuláink az 53- csoportba tartoznak. 36 Ezt a III Aa lb típusú fibulát Pannoniából Velemszentvid, 37 Siscia 38 és a keszthelyi múzeum ismeretlen lelőhelyű darabja 39 képviseli, de ide sorolandó egy brigetiói 10 és egy intercisai 41 darab is. A fibulaforma gyakoribb a Barbaricum területén,' 12 ahol már a 2. század 2. felére keltezett síregyüttesben is előfordul. A típus a zamosci (Lengyelország) kincsleletben lévő darab szerint 43 a 4. század végéig - 5. század elejéig létezik. Az esztergomi fibulák díszítése közül a 2. kép 2/4. számú fibula cikk-cakk mintája hasonló elrendezésben eddig nem ismert, a 2. kép 2/5. számú fibula kengyelén lévő gyöngysor díszt egy brigetiói fibulán 44 ismertük fel. A vaskos, erősen stilizált állatfejben végződő, nyitott bronzkarperec a 4. század bronzkarpereceinek sorába nehezen illeszthető. Teljesen azonos darabot nem ismerünk, a 4. századi karperecek közül 45 talán csak a gazdagréti temető 104. sírjának egyik stilizált állatfejes karperecével 46 hozható kapcsolatba, de az esztergomi darabon az állatfejek sokkal elnagyoltabbak. Csupán az alapvonalak hasonlósága alapján említjük még a csákvári temető 7. sírjából származó bronzkarperecet, 47 amely kísérőleletei szerint a 4. század végére keltezhető. A szürke, szűknyakú, barázdával osztott peremű, besimított díszű edényünk formája tipikus, 4. századi temetők és telepek anyagában gyakorta előforduló korsóforma, amely mázas, festett vagy szürke, szemcsés anyagú kivitelben is készült. A 4. század közepétől az 5. század közepéig gyártották. A mi edényünkhöz hasonló, besimított díszű korsót több műhelyben is készítettek, azonban az esztergomi edényen levő besimított dísz: a függőleges vonalak 33 KÖLNIK 1965, 214., 216. 34 PESKAR 1972, 118-120., Taf. 34-35. " JOBST 1975, 80., 19. típus, No. 199 = Taf. 27. 26 SCHULTZE 1977, 42-43., 53. csoport, III. Aa lb, Taf. 5. 37 SCHULTZE 1977, Kat. 1864. 38 PATEK 1942, 129-, Taf. XXV, 2-3. = SCHULTZE 1977, Kat. 1167. 39 PATEK 1942, 129., Taf. XXV, 12. « SCHULTZE 1977, Kat. 1867. 40 PATEK 1942, Taf. XXV, 11. - tfpusbesorolás nélkül. 7,1 VÁGÓ-BÓNA 1976, 195., 1356. sir - Bóna I. koracsászárkori legiósfibulakánt említi, amely Patek E. téves típusmeghatározásán alapult. 42 Összefoglalóan, a lelőhelyek felsorolásával: SCHULTZE 1977, 42-43., Kat. 1811., 1833-, 1852.; továbbá VADAY 1989, 90., Kat. 202., 396., 4l6. « SULIMIRSKI 1966, 121., Fig. 1, 2.; 2, 3. 44 PATEK 1942, Taf. XXV, 11. - a Kállay gyűjteményből származó fibula, Ltsz: K 1483. 4= > LÁNYI 1972, Abb. 58. - a típusok között nem szerepel. 46 ZSIDI 1987, 58., 68., 104/5. 90
