Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: Koracsászárkori opus interrasile lószerszámveret Brigetio–Szőnyből

geometrikus- és ismét egy sor tölgyfalevélminta. Ebből azonban egy darab kitört és az oldalléccel együtt hiányzik. Ehhez csatlakozik a már többször visszatérő oktaéder oldalú formákból álló sor, amelynek egy része a törés miatt már a harmadik darabon, a szfjbefogótesten, van. c.) h.: 6,6 cm, sz.: 6 cm. Téglalap alakú szíjbefogó, amelynek felső felületét áttört díszítmény, mfg az alsó szíjbefogó részt a bőr befogására szolgáló sima lemez takarja. Az a. és b. darabhoz - a befogótesthez - sarnfros szerkezettel csatlakozik a szfjbefogó rész. Ennek felső felületét a félkör alakú geometrikus és a b. lemezen már ismertetett tölgyfalevél minta, majd azt követve az oktaéder oldalú formák követik. Ezen öt minta közül a két szélsőben - közel két centiméter hosszú - drótok vannak, amelyek a három helyen átlyukasztott alsó lemezen is át vannak fűzve. Mivel csupán a középső drót hiányzik így nagy annak a valószínűsége, hogy a veret a hozzá csatlakozó bőrrel együtt került a földbe. A vereten látható geometrikus és tölgylevél formájú áttört díszítés jellemzője annak a leletcsoportnak, amely többnyire töredékesebb előkerült darabjait a 19. század végétől kezdve folyamatosan közlik. Az első besorolásukra A. Riegl vállalkozott, aki a későrómai iparművészetet feldolgozó művében az áttört bronzok elemzése során ismerteti a spliti múzeum töredékét, ám a hasonló áttört veretek és ékszerek alapján a későcsászárkorra helyezte készítését.

1 A későbbiekben a publikálók a szórványosan előkerülő töredékeket általában öweretekként határozták meg, azonban már ekkor lehetett látni, hogy az 1. századi katonai táborokból kerülnek nagyobb részben elő. Az első előrelépést funkciójuk meghatározásában a doorwerthi leletek előkerülése jelentette, amit 1931-ben J. H. Holwerda publikált.

2 Ekkor vált bizonyítottá, hogy a koracsászárkori lószerszámzat tartozékai, díszítőelemei voltak, amelynek rekonstrukciójára a sírkőanyag ábrázolásai segítségével Holwerda tett kísérletet. Az áttört véreteket elsőként J. Werner gyűjtötte össze és már ekkor a koracsászárkorra (a Iulius-Claudius dinasztia idejére) helyezte használatukat.

3 Tanulmányát napjainkig alapmunkaként használják. A koracsászárkori lószerszámzat rekonstrukcióját a leletek alapján egymástól függetlenül M. C. Bishop' és M. Junkelmann

5 végezték el. Az áttört veretek mintáiból Ch. Schreiter állított össze a xanteni leletek alapján egy tipológiai katalógust (7. kép),

6 melyet mi is felhasználtunk tanulmányunk megírása során. A szőnyihez hasonló áttört veretek, mint arra utaltunk, elsősorban a koracsászárkori táborok feltárása során szórványként kerültek elő, amit a töredékes hiányos állapotuk is mutat.

7 Koncentrációjuk figyelhető meg a Rajna mentén, amit a 1 RIEGL 1989, 141-143., 130/8. 2 HOLWERDA 1931. 3 WERNER 1952. 7| BISHOP 1988. •5 JUNKELMANN 19896 SCHREITER 1993, Taf. 45. 7 Felsorolásukat id. BISHOP 1988, 133-, kiegészítve DRESCHLER-ERB 1991. 6