Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)
Kiss Vendel: Komárom háborús erőfeszítései 1848–1849-ben
ségének jelentós hányadát felölelték. A ruházati iparban dolgozó mesterek mellett igényelték a különféle fém-, fa- és bőr feldolgozó iparosok munkáját is. A város első ostroma idején a várkormány a városi hatóság segítségét a várvédelemben elsődleges fontosságú tüzérség harcképességét növelő iparosok mozgósításában kérte, így 1848. december 31-i levelében a lafetták nélküli ágyúcsövek felszereléséhez a városi ácsoknak és kerékgyártóknak a várba küldését. A lafettákhoz (ágyútalp) szükséges faanyagot is a városnak kellet lefoglalás útján előteremtenie. 2 ' Pár nappal későbbi, január 2-i levelében a városi kolompárokat és lakatosokat „serét szelencéknek fehér vagy fekete pléh bőli minél nagyobb számbani előállítására utasítani" kérte a város hatóságától. 25 Végezetül január 3-án „az ágyútelepek vasalására néhány értelmes kovácsot''kértek a várba küldeni. 26 Egyéb iparos munkával kapcsolatos adat az első ostrom idejéből nem szerepel a városi iratok között, de más forrásokból tudni lehet, hogy egyéni szerződésekkel más iparosokat is foglalkoztatott a hadsereg. A komáromi sóhivatal számadáskönyvében számos kifizetés szerepel olyan munkák (fegyverjavítás, csizmakészftés) ellenértékeként, melyet komáromi mesterek végeztek a honvédségnek. 27 Mennyiségük miatt kiemelnék két kifizetést, az egyik a Krivácsy József őrnagynak utalványozott 5000 forint 1200 nyereg elkészíttetésére. Krivácsynak egy Puky kormánybiztoshoz írt leveléből tudni lehet, hogy 1848 végén helyi iparosokkal szerződést kötött 1200 darab lószerszám és nyereg elkészíttetésére. A megrendelt darabokból a levél megírásának idején, 1849. április 11-én már elkészült 402 darab nyereg és 57 négyes lószerszám. 28 Végül meg kell említeni Weisz Lipót helyi bőrkereskedő tevékenységét, aki a számadáskönyv tanúsága szerint több mint 2000 pár csizmát szállított a honvédségnek 1849 első felében. 29 Az ostromállapot megszűnését követően, 1849 májusától a központi kormányszervek is megtalálták igényeikkel Komárom város vezetését. Május 7-én Klapka György tábornok - ekkor még, mint helyettes hadügyminiszter -, az akkor felállítandó 12 honvédzászlóalj bakancsokkal való ellátására szólította fel a várost. 30 A tanács Merényi György tanácsnokot, céh biztost bízta meg a lehetőségek felmérésével. Merényi május 16-án megtett jelentéséből kiderült, hogy a vargák és csizmadiák hajlandók bakancsok varrására, de a szükséges bőrrel pénztelenségük miatt nem rendelkeztek. Ismét egy bőrkereskedő, Feuchmayer János vállalta három hét alatt 2500 pár bakancs leszállítását. A szükséges tőkével azonban ő sem rendelkezhetett, mert a leszállított darabok azonnali kifizetését kérte a folyamatos termelés érdekében. 31 Június 1-én Lukáts Sándor felszerelési kormánybiztos rendeu ÁJLK Tan Jkv január 3. 4. sz. 25 ÁJLK Tan Jkv. 1849. január 3. 8. sz. 26 ÁJLK Tan Jkv. 1849. január 12. 40. sz. 27 SZINNYEI 1887, 425., 428., 430. 28 SZINNYEI 1887, 425., Puky 2 cl. 38. 29 SZINNYEI 1887, 428-431. » ÁJLK Lev. 2/92, Tan Jkv. 1849. május 14., 565. sz. 31 ÁJLK Lev. 206/16, Tan Jkv 1849. május l6. 602. sz. Egy július 14-i 1131. sz. tanácsi jegyzőkönyvi bejegyzés szerint Feuchmayer már leszállított 1200 pár bakancsot és a hiányzó 1300 pár is kész lenne már, ha az eddigi darabokat az állam kifizette volna. 302
