Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Fülöp Éva: Az egyházi birtok Magyarországon

intézmény a legtovább az esztergomi érsekség, a győri püspökség és káptalan, a pannonhalmi főapátság és a zágrábi püspökség (a püspök, mint topuszkói apát) birtokszervezetében maradt fenn. így például a pannonhalmi nullius abbas, azaz a püspöki joghatóság alól kivont, exempt monostor mindenkori rendi elöljárója, a 19. század közepéig a Komárom vármegyei nagy- és kisfüssi nemesi szék főispánja volt. Az egyházi nemeseket tartó főpapok visszaháramlási jogát az 1855. évi uralkodói pátens szüntette meg. Az egyházi nemesek tehát a volt jobbágyokhoz hasonlóan, magántulajdonként tarthatták meg földjeiket, amelyek így kiváltak az egyházi birtokkomplexumból. II. A birtokszervezet és -igazgatás, az agrártechnológia Az egyházi nagybirtok szervezete Szent István alatt épült ki. Az egyház birtoka kezdettől fogva, mint feudális földtulajdon létezett és fejlődött. A meghatározó súlyú királyi birtokok után, fontos szerepe volt a feudális földtulajdon monopóliumának kiépítésében (a szabadok földterületeinek és a földközösségeknek a beolvasztása). A lélekváltságként felszabadított, az egyháznak köteles szolgálat terhe mellett adományozott torlók (dusnokok) révén hozzájárult a rabszolgák felszabadításához. A korai adománylevelek tanúsága szerint, az egyház nem csak földet, hanem servusokat is kapott földjei múveltetésére. Mivel rabszolgákra ily módon e jószágokon nem volt szükség, a munkajáradéknál fejlettebb formát jelentő terményjáradék került előtérbe. Az egyházi birtok szervezetében, gazdálkodásában, pénzkezelésében hangsúlyozottan a nyugat-európai formákat képviselte. A magyar birtokfejlődés korai szakaszában kétségtelenül húzóerőt jelentett a többi birtok számára: az új technikai-technológiai újítások itt jelentkezett a legkorábban. Az egyházi birtok adománybirtok-jellegéből következően, nagy kiterjedésű szórt birtok volt. A szőrt uradalmak sajátossága a birtokigazgatásban is megnyilvánult: a gazdasági tisztségviselők hatásköre nem csupán munkakörök, hanem területek szerint alakult. így alacsonyabb rangú gazdatiszt sokszor nagyobb hatáskört kaphatott (pl. ispán pénzkezelési jogot). A fentebb említettekkel összhangban és a szórt birtokból is következően, a terményjáradék igen korán megjelent ezeken a jószágokon a szolgáltatások közt. A terjedelmes püspöki és monostori birtokokat kerületekbe szervezték (comitatus), a vezető gazdatisztet comesnek nevezték. A zágrábi püspökség birtokain például 10 kerület volt. A birtokok kezelésében fontos feladatuk volt az egyes apátságok perjeleinek, a püspöki birtokoktól a 13- század közepére elkülönülő káptalani javak némelyikén pedig a kanonokok közül választott dékánnak (így például az egri, székesfehérvári és váradi káptalan esetében). Az esztergomi székeskáptalan évente két ellenőr-kanonokot választott a birtokok bejárására. A káptalani birtok különválását, a jövedelmek kanonokok közötti megosztását a mezőgazdasági fejlődéssel megnövekedő bevételek tették lehetővé - gyarapodott az 268