Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Steiner Renáta: Az úrbérrendezés a tata-gesztesi Eszterházy-uradalomban a 18. sz. folyamán

megnövekedett. A hajdan joggal irigyelt, kedvezményezett telepes-parasztok oda jutottak, hogy már-már ők kezdték kívánni a törvények szerint szabályozott, különösen az 1836. évi úrbéri törvénycikkek kihirdetése után, az azok által meghatározott szolgálatadást. A hét örökszerződéses község helyzetén azonban nem változtattak az 1836-os úrbéri törvények. A törvények kihirdetésével kapcsolatban kiadott praefectusi utasítás felhívta a tisztek figyelmét, hogy az 1836. VIII. te. értelmében „nem veszthetvén el ... az örökös szerződések természetöket soha, s semmi esetben sem, azon nem várt esetre, ha egy vagy más illyes szerződéssel bíró község részéről tractamentoma erántpanaszok tétetnének", kérjék fel a törvényeket kihirdető megyei küldöttséget, utasítsa földesurához orvoslás, illetve úrbéri per indítása végett. Valóban, az úrbéri törvények az Urbárium előtt kötött szerződéseket felbonthatatlanoknak jelentették ki és változtatást is csak akkor tettek lehetővé, ha „időközben lehetetlenné vált feltételeket foglalnának magokban". A megyei küldöttség illetéktelennek jelentette ki magát az örökszerződéses hét község ügyében, mire Komárom megye közgyűlése a járási főszolgabírót és a tiszti főügyészt kérte fel e községek helyzetének megvizsgálására. A parasztok panaszai a vizsgálat alkalmával, telki állományuk kisebb-nagyobb sérelmei mellett, elsősorban az uradalomnak az örökszerződésekre támaszkodó robotbeszámítási visszaéléseire, gyakorlatilag robot-túlköveteléseire vonatkoztak. A küldöttség az uradalom kétes értékű megnyugtatásai után az örökszerződéseket felbonthatatlanoknak nyilvánította. A hét község szolgáltatási rendszere változatlan maradt az 1848. évi forradalomig.

36 „Általában a parasztok állapotát Magyarországon a következőkben lehet meghatározni.... A jobbágytelek és tartozékai az úr tulajdonát képezik, aki azokat elveheti tőle és másnak adhatja. Közhivatalt nem viselhet. A saját nevében idegenek, még kevésbé a földesúr ellen pert nem indíthat. Ügyeiben és vétkei felett a földesúr még akkor is ítélkezik, ha azok őt magát szintén illetnék... Habár tehát az, amivel a paraszt a földesúrnak közvetlenül szolgálni tartozik, nem olyan súlyos is, hogy emiatt jogosan panaszkodhatnék, de ha összes szolgáltatásai számba vétetnek, ha figyelembe vesszük, hogy személyi jogai nincsenek, és mindaz ami ebből következik, továbbá, hogy mily nyomondt szegénységben leledzik, ha mindezt tüzetesebben meggondoljuk: be kell vallani, hogy az általa viselendő teher nem könynyű és vajmi kevéssé derült a paraszt sorsa."

57 A szolgálatok maximálása, valamint a kibecsülhetetlenség kimondása az úrbéri rendeletben a paraszti állapotot valamiféle örökbérlői státus felé közelítette. Új vonás volt, hogy a járadék nagyságát most már a föld relatív kiterjedéséhez (telekhányad) igazították. Ezen jobbágypolitika legfőbb eredményének mégis azt kell tekintenünk, hogy tudomásul vette azt a kölcsönös függőséget földesúr és jobbágy között, amely nem csak a birtokos számára tette kétségbevonhatatlanná jogát a járadékok behajtására, hanem a jobbágy számára is biztosította a szabad, % SZABAD 1957., 207-210. 37 BERZEVICZY (1979), 86. 258