Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)
Steiner Renáta: Az úrbérrendezés a tata-gesztesi Eszterházy-uradalomban a 18. sz. folyamán
seregessen jönnek onnand főllül az Emberek, és Contractusokkal vissza mennek...". 1S A magyar és szlovák községek megismerték és tapasztalták a német falvak már megkötött szerződéseit, illetve azok kedvező formáit, így maguk is az ezekkel megegyező szolgáltatási rend bevezetését szorgalmazták. Eszterházy hajlandónak mutatkozott e kérés elfogadására, s erről így írt Balogh Ferencnek: „...nékemis nincsen semmi contrariumom, ha a Németh Jobbágyok módgyára kéványák magokat pactáltattni, csak éppen hííven /űzessenek, és szokássok szerént ne sopánkodgyanak." 1 Végül a tatai uradalomban a bajiakon kívül mások elűzésére nem került sor, a magyar és szlovák községek elfogadták az uradalom által rájuk kényszerftett feltételeket, s 1745-ig valamennyi falu szerződést kötött az uradalommal. E szerződések az 1729-es gazdasági utasításhoz viszonyítva jól mutatják az uradalom megváltozott igényeit, melyek többnyire a földesúri terhek emelésében realizálódtak, ám ugyanakkor lehetővé tették a kilenced és tized nem termésarány szerinti, hanem meghatározott mennyiségben történő szolgáltatását, valamint az igás- és gyalogrobot megváltását. Szerződéseseknek nevezték azokat, akik újonnan jöttek és magánjogi megegyezést kötöttek földesurukkal - a megyei vagy állami hatóságok közbejötte nélkül. Ebből következik, hogy e kontraktusok csak magánokirat jellegével bírtak, s a kölcsönösséget felsőbb hatalom nem garantálta. A jogilag és gazdaságilag erősebb fél, a földesúr, már a konvenció megkötésénél legtöbbször kijelentette, hogy az „usque ad beneplacitum" szól. 17 E szerződések tehát nem jogi értelemben vett valós szerződések, mert jogilag nem egyenlő felek kötötték egymással és törvény sem volt, mely a gyengébb fél jogait az erősebbel szemben biztosítaná. A szerződésesek kontraktualista, taksás, árendás, cenzualista néven szerepeltek az uradalmi iratokban. A kontraktualisták a parasztság legfelsőbb rétegét alkották, hiszen nem robotoltak, hanem pénzt fizettek és szabadon költözhettek. A szerződés akár határozott időre (ideiglenes szerződések), akár örökre szólt (a tárgyalt sváb colonusok örökszerződései), a parasztok csak haszonélvezők 18 voltak uruk földjén. A földesúr kíméletesen bánt a külföldről jött telepesekkel, 19 s a velük kötött kontraktus15 MOL TEL P. 211. Birtokgazdálkodással kapcsolatos iratok. 16 MOL TEL P. 197. Familiaria. F. 104. Gróf Eszterházy József levelei Balogh Ferenchez. 17 LUKÁCS 1937, 16. 18 A haszonbérlet esetén a bérbeadó gyümölcsöztethető dolgot ad át a bérlőnek használatra és gyümölcsöztetésre. BÉLI 1999, 112. A leiekutáni állományba be nem számított, vagy eredetileg, s egyedül a jobbágyok élelmére nem szánt minden irtásokat a jobbágyok addig, míg azok úrbéri úton vissza nem vétetnek, a Földes-úrral kötött, vagy a törvényes bizonyság s Tiszti-ügyvéd körbejöttével, a kik ez eránt tudósításaikat a Vármegye Közönségének beadni kötelesek, kötendő szabad egyezés szerint, - ha pedig ez nem eszközöltethetnék, az eddig divatban volt föld- vagy haszonbérfizetés mellett fogják használni, mihelyt pedig azok visszaváltatnak, nyomban az Uraság szabad rendelkezése alá jutnak. 1836: VI .te. Azokról, melyek a telek haszonvételen felül a jobbágyok hasznai közé tartoznak. •9 GALGÓCZY 1855, 11. 251