Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kemecsi Lajos: A Kuny Domokos Múzeum néprajzi gyűjteményének ismertetése – értelmezése

get jelentenek azonban a gyűjtemény értékelésében az egyes tárgycsoportok megjelent katalógusai. A Kuny Domokos Múzeum Gyűjteményei című sorozattal a tatai múzeum a korszerű muzeológiai feldolgozási iránynak megfelelően igen korán megindította gyűjteményi katalógusait. A kétnyelvű, gazdagon illusztrált és rendszerint rövid tanulmányokkal kiegészített katalógusok komoly szakmai háttérmunkáról tesznek tanúbizonyságot. A sorozat negyedik és ötödik kötete kapcsolódik szorosan a néprajzi gyűjteményhez. A gyűjtemények bemutatásai vallanak a hangsúlyokról s közvetve a hiányosságokról is. Sajátos módon Tatán, a múzeumban az általános hazai helyzettel ellentétben nem csupán magyar (magyarországi!) néprajzi anyag, hanem gazdag nemzetközi néprajzi gyűjtemény is található. A két gyűjtemény - bár a nyilvántartás alapján egymástól elkülönül - szoros kapcsolatban áll több szempontból is. A raktározási jellemzők, a gondozó muzeológusok személye, s részben a muzeológiai koncepciók egyaránt közösek voltak. Az elemzés során két külön egységként kezeltük a gyűjteményeket. A gyűjtemény fejlődése, jelentősebb gyarapítások, kutatói preferenciák Magyar néprajzi anyag már a múzeum első katalógusában is szerepelt,

4 azonban a hazai vidéki gyűjteményekhez hasonlóan Tatán sem kezelték kezdetben külön egységként a régészeti, történeti, néprajzi tárgyakat. Gyakorlatilag az 1938-ban közölt anyag 1951-es átleltározásával kerültek a legkorábbi leltári számmal ellátott néprajzi tárgyak a külön vezetett leltárkönybe - kimásolva a korábbi közös leltárkönyvből. Ezáltal a néprajzi gyűjtemény első tárgyai szorosan köthetők a tatai városi múzeum önállósodásában, erősödésében múlhatatlan érdemeket szerzett Magyary Zoltánhoz és Dornyai Bélához is.

5 A háború előtti - illetve az államosítás után bekerült - tárgyak önálló néprajzi gyűjteménnyé történő formálása hosszú folyamatként valósult meg. Az első önálló leltárkönyvet csak 1976-ban nyitották meg a múzeumban. Az első szisztematikus tárggyarapodás Soproni Olivér nevéhez fűződik, aki Kocsról származó tatai eredetűnek meghatározott 18-19. századi edénytöredékeket gyűjtött. Egyébként azzal, hogy nem csupán ép és díszített edényeket tartott érdemesnek a múzeumi megőrzésre, évtizedekkel megelőzte az elfogadott szakmai felfogást. Az elmúlt évtizedekben megindult hazai fazekasközpont kutatások már kiterjednek a korábban mellőzött töredékek és selejt- vagy szemétgödrökben megőrződött fazekastermékekre is. Egy ilyen irányú tatai vizsgálatnak komoly segítséget jelenthetnek a Soproni által gyűjtött emlékek. 4 Vö. RÉVHELYI 1938. 5 A múzeum állandó kiállításán is látható 51.45.1. ltsz. varródoboz illetve 51.51.1 Itsz tintatartó Magyary 1936-os ajándéka, míg a céhtörténeti kiállításon szintén látható mézeskalács bábsütő mintákat (51.249.1.-255.1.) még 1914-ben ajándékozta Dornyai a múzeumnak. 190