Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

László János: Tatabánya az avar korban

ján csapadékosabb időjárás esetén talajvíz tör a felszínre. Tengerszint feletti ma­gassága 202 és 220 méter között van, a vízjárta területhez viszonyított relatív ma­gassága 2 és 20 méter közötti, talaja feketeföld, míg a lelőhelyen kívüli részeket homokkal kevert barnaföld fedi. A terepbejárások során egy 400x350 méter nagy­ságú területről kerültek elő leletek, lényegében a 220 méteres szintvonal által köz­rezárt részen (3. kép). Sűrűségük változó volt, a magasabban fekvő területeken a nyugati rész kivételével alacsony sűrűségben, míg a mélyebben fekvő részeken nagyobb sűrűségben. Szórványos edénytöredékeket lehetett gyűjteni még a Vasút­menti-dűlő nyugati és a Szilfa-dűlő északkeleti részén, ezek mennyisége azonban nem érte el az értékelhetőség határát. Azt tapasztaltuk a terepbejárás során, hogy a Vasút-menti-dűlő nyugati végén levő füves-bokros területen nem nyúlik túl a le­lőhely, a Szilfa-dűlőbe pedig a régi vasút építésekor végzett földmunkák során, a dombhát lefaragásával kerülhettek leletek. 6 Több korszak emlékanyagát találtuk a felszínen. A lelőhelyen az avar kori lele­teket a gyűjtés módjából adódóan területileg elkülöníteni nem lehetett. Az megál­lapítható, hogy a lelőhely kiterjedésével nem áll arányban a nagy biztonsággal avarnak meghatározható edénytöredékek száma. A töredékek zöme kézzel for­mált, színük barnásszürke és vörös, homokkal soványítottak, illetve néhány vastagfalú darab anyagát csillámos homokkal és közúzalékkal keverték. A talált két peremtöredék kihajló, egyik ferde bevagdosásokkal, a másik ujjbenyomkodá­sokkal tagolt. Az oldaltöredékek díszítése befésült vízszintes vonalköteg és hul­lámvonal-köteg dísz, egy kézikorongon készült darabon e két díszítés kombináci­ója látható. 7 Síkvölgypuszta (43. lelőhely) A lelőhely a város délnyugati részén található, a síkvölgyi szanatórium mellett (4. kép). A bányászathoz kapcsolódó felszíni munkák következtében ma már az eredeti felszínformák nem követhetőek, a terület ma 185 méter tengerszint feletti magasságban található. Az 1971-es leletmentés során 17 sírt tárt fel V. Vadász Éva. A feltehetően soros, késő avar kori temetőben zömmel idős emberek és gyerekek ÉNY-DK-i tájolású sírjait tárta fel. Az egyik gyereksír padmalyos volt. A szegényes, zömmel edény­mellékletes sírok közül kiemelkedik egy trombitásvégű karperecpárt tartalmazó női sír és egy íjmerevítőket tartalmazó férfisír. 8 A lelőhelyen Homola István helyi gyűjtő is talált egy kézzel formált csuprot. 9 6 TBM RÉG. AD.: 7-1996. 7 A leletek a Tatabányai Múzeumba kerültek. 8 RégFüz Ser. I. No. 25. (1971) 56.; A leletek a Kuny Domokos Múzeumban találhatók, ltsz.: 72.172.1­72.172.27. MNM Rég. Ad.: XXIV.396/1971, KDM Rég Ad.: 110-73. 9 Szürkésbarna színű, homokkal soványított, kézzel formált, vastag falú, nyomott gömbös testű csupor. Pereme elvékonyodó, kiegészített. FÁ=8 cm, PÁ=T0,5 cm, M=7,5 cm. TBM ltsz.: 95.20.1. 144

Next

/
Thumbnails
Contents