Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás-Foktorokban Vékonyné Vadász Éva (Budapest) Az almásfüzitői Timföldgyár 1971-ben kezdte meg új vörösiszaptárolójának építését, a gyártól keletre legközelebb eső szabad határban, a Duna és a 10 út között. A megelőző tárgyalásokon a tatai múzeum nem tudta megakadályozni az objektum itteni létesítését - így megsemmisítésre ítéltetett a tároló belterületére eső Asaum auxiliáris tábora, s tőle keletre a kis burgus, a romjának dombján lévő kis Árpád-kori templommal, s az azt övező temetővel. A beruházó a római kori objektumok régészeti „mentésének" anyagi fedezetét vállalta, s rögtön kezdődő földmunkák kezdésekor ezek a létesítményekre tekintettel voltak. Nem esett szó viszont az új tároló közvetlen környékét érintő területekről - melynek veszélyeztetettségéről engem a múzeum vezetősége nem tájékoztatott. így csak a római kori leletmentés kezdetekor szembesültem az alábbi ténnyel: a déli gát felhordását gépi munkával ekkorra már nagy ütemben megkezdték. A földet ehhez pedig a tároló és az út közé eső terület lehumuszolásából nyerték - s ide volt tervezve a szintén a belterületre eső Feketevízér (valójában az Által-ér) új medre is. Ez a terület pedig terepbejárásomból ismert neoilit és halomsíros korú lelőhely volt - néhány mészbetétes díszű cserép is előkerült. Mi több, a szóban forgó terület nyugati szélén Korek 1959-ben kisebb szondázó ásatást is végzett - igaz csekély eredménnyel.

1 A megkezdett humuszoló munka a keleti részen hatalmas területet bolygatott meg, a löszös-homokos altalajon százával hemzsegtek a lenyakazott és összehúzott gödrök. A helyzetre való tekintettel így kaptam engedélyt egy kisebb leletmentésre az utolsó pillanatban - természetesen a római kori ásatás „érdekeit" legkevésbé sértően, s úgy, hogy e munka mellett a római kori ásatáson rám kiosztott kötelezettségeknek is eleget kellett tennem. Ez, és az őskori objektumok egyre gyarapodó száma tette szükségessé, hogy a feltárásban Vékony Gábor segítségét kérjem - melynek ő az ásatás végéig önzetlenül eleget tett. Minden az alábbiakban ismertetett objektum tehát kettőnk közös feltáró és rögzítő munkájának az eredménye. A leletmentés során öt észak-déli irányú hosszú kutatóárkot nyitottam, ezekre szelvényekkel ott rábontva, ahol bennük objektum jelentkezett. A bolygatott keleti Korek J. kis próbaásatását a jelentéshez mellékelt helyszíni skiccek alapján az általam vizsgált területtől nyugatabbra végeztem. Itt, a Fényes-patak torkolatához közelebb a felszín erősen mélyül. 9 szondázó árkában 3 gödröt talált zselizi és római kori anyaggal. Szórványosan talált még késő bronzkori és mészbetétes díszítésű cserepeket is (ez a néhány zacskónyi leletanyag eltűnt). Kutatásának eredménye alapján hamis következtetések levonására kényszerült, miszerint a helyszínen nem volt jelentősebb őskori telep (az is elpusztult), s itt inkább „szegényes" római kori településsel kell számolni (KOREK 1959). 7