Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)
Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban
részen sok töprengési lehetőségem nem volt: 1 hetet kaptam itt a kivitelezőktől a munkára. Itt három árkot nyitottam, az elsőt biztosan gödörre. így tisztázódott, hogy a területen három korszakból lehet telepjelenséget várni: a neolítikumból, a középső bronzkorból és a korai Halomsíros kultúra időszakából. A terepbejárási megfigyelésekkel ellentétben dominált a mészbetétes kerámiás leletanyag - ez érthető, hiszen a humuszolással a halomsíros telep emlékeit szinte teljesen megsemmisítették. E korszak leletanyaga a kevésbé letarolt felszínen nyitott 2-3. árkokban viszont szépen jelentkezett. Nyugat felé, a gépjárta - de nem bolygatott - felszínen a 4. árok körüli rábontások miatt csak két árkot nyitottam, s az ezeket övező blokkcsoportokat kötöttem össze egy széles, nyugat-kelet irányú kutatóárokkal. E legutóbbi munkára már az Adattár biztosította az anyagi fedezetet. A vizsgált területen az átlagos rétegvastagság 110-130 cm közt mozgott, mely nyugat felé 50-60 cm-re csökkent (itt mészbetétes kerámiás objektum és leletek már nem kerültek elő). Ez a viszonylag vékony kultúrréteg alapvetően három korszak jelenségeit és anyagát tartalmazta. A legalsó, szürkés agyagos réteg zselizi, a legfelső humuszos réteg pedig halomsíros objektumokat és leleteket tartalmazott. E két réteg közt a mészbetétes kerámia korszakából nem jelentkezett összefüggő réteg - a korszakot „csak" különböző objektumainak mindig azonos, fekete kitöltése képviselte. Az ásatás végül is szép eredménnyel zárult. A késői neolítikumból feltárásra került egy nagyméretű hosszú ház. A felső rétegekben gazdag anyaggal képviseltette magát a Halomsíros kultúra. Ennek esetenként még neolit réteget is áttörő néhány gödrén kívül előkerültek tűzhelyei is, s cölöpös szerkezetű házainak nyomát is észlelni lehetett, különösen abban az esetben, ha a cölöpök a fekete középső bronzkori gödörkitöltésbe mélyedtek. A legtöbb lelettel és települési objektummal azonban a Mészbetétes Kerámia kultúrája jelentkezett (1. kép). A kultúra településéből feltártunk egy veremházat (D), gödröket és gödörrészleteket (A - esetenként csak részleges bontást tudtunk végezni, mert a hajtatott ütemű munka a rábontásokat nem engedte meg), három szabadtéri tűzhelyet ill. kemencét (B), és három pithosz sírt (C). Ebben a közleményben e település feltárt objektumait és leletanyagát ismertetem. Ezelőtt azonban rá kell térnem a lelőhely természeti környezetére. Az őskori települések a Duna közelében, a folyó utolsó holocén, árvízmentes(ebb) teraszán helyezkedtek el, egy kalandozó vízfolyások által kialakított és határolt terasz-szigeten. A mindenkori őskori ember jó környezet- és helyismeretét bizonyítja, hogy az ásatás során árvíz nyomát nem észleltem. De a szóban forgó települések nem csak a dunai ártéren helyezkedtek el, hanem ugyanakkor a Dunaalmásnál a Dunába ömlő Által-ér (ezen a szakaszán Feketevíz-érnek nevezik) déli partvonulatán is. Ennek folyása az alacsony, vízjárta területen minden bizonnyal váltakozó lehetett. E patak révén kapcsolódott területünk a Tatáig húzódó vizes-mocsaras nagy árokba. Ezt a Szőnyig terjedő vizes területet a 18. sz-ban, az Eszterházy-uradalom által szervezett és a Mikoviny 8
