Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Kövesdi Mónika: Stech Alajos művei a tatai Kuny Domokos Múzeumban

nyének felbukkanása (19. kép). A hitelesen szignált kép a romantika baljóslatú díszletei között, háborgó tenger partján ábrázolja hőseit: a kedvesétől búcsúzó, polgári viseletbe öltözött, magasztos férfialakot, és kísérőjét, az idős vándort. A háttérben a tengerparton hintó, fáklyás alakok csoportja. A magas, sziklás part a felcsapó hullámokkal, amelyek fodra mintegy keretbe foglalja a megrendítő csoportképet, a kép részleteinek finomsága, a viseletek és portrék kitűnő megoldása arról árulkodik, hogy ez a kép Stech Alajos egyik legjobb fennmaradt munkája. A szemléletes, narratív kompozíció egy, a kortársak előtt bizonyára jól ismert és könnyen azonosítható jelenetet, történelmi vagy irodalomtörténeti eseményt örökít meg. A kép dátuma 1842., nagyon korai, az intenzív művészeti stúdiumok időszaka alatt készült alkotás. Talán ebben az esetben sem teljesen önálló kompozícióról van szó, hanem egy mesterünk által korábban látott, a korban divatos, romantikus téma utánérzéséről, vagy legalábbis egy ilyen alkotás befolyásáról. Végül festőnknek egy másfajta müvesség területén tett kirándulásáról kell beszámolnunk. Szintén a Piarista múzeum őrizte meg azt a porcelántányért, amelyet Stech Alajos festményei díszítenek (20. kép). Mesterünk a tányér tükrébe dús, naturalisztikus árvácskacsokrot festett, a peremre pedig francia szövegeket írt: jótanácsokat az étkezéssel kapcsolatban. A tányér alján olvasható Stech neve. Az egyedi dekor beégetésének helyét illetően nem lehetnek kételyeink: Tatán az 1870-es évektől működött a Ilerendről visszatért Fischer Mór és fia, Dezső porcelánfestődé je, ahol festetlen herendi vagy cseh porcelánokra égették a hagyományos díszítményeket. Bizonyára ide látogatott el mesterünk, hogy megpróbálkozzon a porcelánfestéssel, amely, mint tudjuk, nagyon igényes műfaj volt, festői feladatot követelt nemcsak az önálló portrék, porcelán faliképek készítése, de az edények, díszedények dekorálása is. Hogy festőnk életében nem egyszeri kalandot jelentett a porcelánfestés, arról egy másik dísztál tanúskodik (21. kép). A magántulajdonban lévő darab egy áttört, dúsan aranyozott peremű tál, amelynek tükrében fiatal nő arcképe látható, a századvég turnűrös viseletében, nagyon finom árnyalatokkal megfestve. Stech ez esetben is jelezte munkáját. A két tányér - s különösen az arcképpel dekorált - arra enged következtetni, hogy a mester nagy jártasságra tett szert a porcelánfestés terén és valószínűleg több ilyen alkotása is született, noha nyilván nem állhatott a porcelánműhely alkalmazásában. Az árvácskás tányért, mint jól sikerült darabot, mintadarabot, az életmű sokszínűségének bizonyítékát, a képekkel együtt féltve őrizte kezdetben maga, később a rendház. A másik tál azonban, valószínűsíthető további dísztálakkal, megrendelésre készülhetett, s így került ki a műhelyből vagy a mestertől. Stech munkásságával kapcsolatban nagyon sok kérdés vár még tisztázásra. Művészete, saját korának viszonyai között, és alkotásainak későbbi sorsa értékes tanulságokat hordoz. Az az idejétmúlt szemlélet, amely a művészet történetének szereplőit kvalitás szerint becsülte meg vagy vetette el, s amely még a Piarista Múzeum gyűjtési 366