Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

közű szakaszkombináció, melyhez az urnák pereme alatt kitöltött lógó háromszögsor, vagy a szokásos M alakba kicsúcsosodó széles mészbetétsáv járul. Az Északdunántúli edényművességre oly jellemző pontkörös minta csak a restaurált példányon (10. tábla 4.) s egy töredéken (13. tábla 7.) fordul elő. Az urnát csak egy típus képviseli: ez a tölcséres nyakú, tojás testű változat. A felső szint összes töredékére jellemző, hogy a fényezett vállrészt az alsó érdesített felülettől kihangsúlyozott körbefutó mintasor választja el. Ez lehet benyomkodott borda (5. tábla 4.; 13- tábla 13.) szélein fogazott széles mészbététes sáv (13. tábla 7.) vagy e minták kombinációja (10. tábla 4.; 13. tábla 12.). Az alsó szint hasonló urnáinak az a jellegzetes változata, melyen a két eltérő felületű oldalfelületet nem választja el valamilyen mintasor, a felső szinten egyáltalán nem került elő. Hasonlóképp az esztergom csoport legjellegzetesebb, szinte meghatározó urnatípusának, a hengeres nyakú urnának sem találkoztunk egyetlen töredékével sem. Az összes urnatöredék végül is tehát egy, a hatvani, Hatvan-tokodi és kisapostagi alapforma „továbbfejlődött" mészbetétes motívumokkal díszített változata. Az összes példány általánosan használt a mészbetétes edényművesség klasszikus időszakában. A töredékek közül a legkésőbbinek a 13- tábla 7. példányt látom, a váll gyenge domborodása alapján.

71 Sajnos, a viszonylag kevés korsó-, bögre- és csészetöredék sem ad nagyobb lehetőséget a finomabb kormeghatározásra (15. tábla).

72 A kis peremszakaszú vagy csonka nyak töredékek a nevezett edényformák megközelítő meghatározását is megnehezítik. Úgy tűnik, a legkevésbé használták közülük a csészét (15. tábla 8/P/-9-, 11.) és bögrét (15. tábla 12.). Alig-alig képviseli egy-két cserép a hengeres nyakú korsót (15. tábla 6., 15-16./?/), s a magas nyakú füles korsó használatát egyértelműen csak egy töredék igazolja.

73 Mindkét utóbbi edény pedig az északi csoport meghatározó, jellegzetes típusa. így, szinte hiánynak tűnő alacsony számuk a felső szint anyagában meglepő. A korsók egy másik típusa viszont - a töredék nagysága alapján - jól meghatározható (15. tábla 1.). Ez a csészésedő peremű, szűk derekú edény szintén az északi csoportok jelegzetes formája, viszont sok problémát vet fel. Először is a kutatás egységes a kulturális hovatartozásának bizonytalanságában, aminek legfőbb Ezt az urnatöredéket akár a 16. t. 1., 5- leleteivel jelzett leletcsoporthoz is lehetne sorolni (lsd. alább) már csak az előkerülési helye alapján is. A ház széléhez (kívülről) közeli „lelőhelye" alapján nem sorolható teljes biztonsággal a felső szint leletei közé. Kivételt képezhet a 15. t. 6. korsó(?)töredék. Díszítésének mészbetétágyát beszurkált pontsorok alkotják. Ez a technika leggyakoribb a késői mészbetétes edényeken (lsd. pl. Veszprém, Kossuth L. u.: KISS 1997, 1. k. 3-4., 2. k. 4., 3- k. 1., 4. k. - a példákat lehetne szaporítani). A díszítési mód azonban nem korlátozódik a kései időszakra, mint ahogy azt a mosonszentjánosi temető sok megfelelő korsói és bögréi (lsd. UZSOKI 1963, 12-13- megfelelő edényei) esetenként tálai (uo. 9. t. 3.) és urnái (uo. 14. t. 9-) az érett klasszikus időszakra keltezhetően bizonyítják. Töredékünk díszítésének legjobb analógiáját a 70. sír hengeres nyakú korsóján látom (im. 6. t. 6.). 16. t. 4. töredékünkről csak feltételezhető, hogy a felső szinthez tartozik, mivel elszíneződésének külső széléhez közel került a felszínre. 35