Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig

Ezért az ezekben a gyárakban készült áruk ha nem is fehérek, de mindenképpen erősen színes felületűek voltak, hogy lehetőség szerint takarják az alapfelület sárgaságát, illetve barnaságát. Fischer Ignác tehát beleszületett egy kőedénykultúrába. Fel kellett ismernie, hogy az a hagyományos kőedénytechnika, melyet apja is követett, művészies kerámiaalkotásokat nem tett lehetővé, ezért próbálta a porcelán- és a fajansztechnika eredményeit a kőedénytechnikára adaptálni. E törekvéseiben nem állt egyedül, hiszen Zsolnay Vilmos is ezt az utat választotta. Ez a technika tette számára lehetővé, hogy azt csinálja, amit Herenden tanult és Tatán, apja műhelyében látott. Fischer Ignác gyára és a Zsolnay gyár egymással kölcsönösen versenyeztek. Hol a pécsi Zsolnay, hol Fischer Ignác gyára került kedvezőbb helyzetbe ebben a véresen komoly küzdelemben. A pécsi gyár a Wahllis cég segítségével átvészlelte az 1880-90es nehézségeit, de Fischer Ignácnak ugyanez nem sikerült, gyára 1895-ben csődbe jutott és kalapácsra került. Fischer mindent elkövetett, hogy termékei színvonalát emelje: Örley János segítségével még lüszterezéssel is megpróbálkozott, de már későn. A csődhelyzet miatt az eljárás kísérleti stádiumban maradt. Az 1890-es évek elején Fischert ugyanúgy a kínai rézvörös, a rouge flambé érdekelte, mint Zsolnayt, pedig Örley a Gubbio lüszter előállításához értett, sőt ezt alkalmazta gyártástechnológiájában, amikor erre 1895-97 között Körmöcbányán lehetősége nyílt. A rouge flambé előállítása csak kemény porcelánmázon sikerült, Fischer mázai viszont - mint ezt Warthának egyik Zsolnayhoz írott levele tanúsítja - puhák, könnyen olvadóak voltak. A lüszter kísérletek Fischer egész gyártástechnológiáját átalakították, mázai megváltoztatására kényszerítették. Valószínűleg ezek is hozzájárultak bukásához. Egyik Dob utcai részlegét még a csőd előtt fiának, Emilnek adta, ezért ez a részleg nem került a csőd következtében a felszámolandó javak közé. Fischer Emil, Ignác fia üzeme az 1900-as évek elején egyik legszínvonalasabb kőedénygyárunk volt. A legegyszerűbb formák jellemezték és a népi életbő vett késő szecessziós felfogású jelenetek. Végezetül Tata igen mély hatást gyakorolt a 18-19- századi magyar kerámiára, a kőedényre ugyanúgy, mint a porcelánra. A tatai fajansz színvonalat jelentett a 18-19. század edénykultúrájában. Bár készítményeinek nagyobb része még mindig díszedény céljaira készült, de a patikaedények mellett már a kor társadalmi életének kellékei, a teaés kávéskészletek is képviselve voltak készítményei közt. Tata példája is mutatja, hogy a fajansz még a 18. században sem tudott maradéktalanul használati edények alapanyaga lenni. Bár a 18. század közepén jelentős változás állt be a fajansz felhasználhatóságában: egyre ritkábban használták kisplasztikái célokra, de igazi funkcióját nem találta meg még akkor sem. Tata ugyan nem produkált kisplasztikái alkotásokat, legalább is olyan értelemben nem, mint Holies, de Tatán is sok olyan tárgy készült fajanszból, mely sem edény, sem kisplasztika nem volt, talán a kettő egyszerre. Elég, 350