Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

IVB rétegére sarkítjuk: a leletanyagban jelentkezni kellene a magyarországi kutatásban mára már jól meghatározott Észak-dunántúli kései mészbetétes leletanyagnak. Biztos példát erre azonban alig találunk (lsd. a régebbi közlemény jobban érzékelhető rajzaiból: TOCIK 1961, 32., Abb. 13. 4., 8., 16., 18.). Ezek a kiemelt töredékek éppúgy keltezhetők a kései klasszikus (Középső bronzkor 2. vége) vagy a kései időszakra (Középső bronzkor 3. eleje). Az előbbi keltezésre jó alátámasztást nyerhetnénk az ifai és patincei temetőkből (ha a szóban forgó temetőknek ezt a datálását elfogadjuk - lsd. alább), az utóbbiak alátámasztására pedig megjelölök néhány Észak-dunántúli „analógiát": Somogyvár-Kupavárhegy: HONTI1994, 3. t. 13-15., 4. t. 15-16., 5. t. 10. - a pontozott mészbetétágyas mintához itt is számos párhuzamot találunk; nem részletezem a hasonló, KOVÁCS 1994, 3-4. ábr. és KISS 1997, 1-4. által közölt veszprémi sírleleteket. Az előbbiekhez képest teljesen eltérő összkép bontakozik ki előttünk, ha a chlábai temető anyagát vizsgáljuk (VELIAÖK 1972.). Itt ugyanis a törökdombi IVB réteg körárkolt bütykös és árkolt kerámiájával teljesen megegyező edényeket jellegzetes tokodi típusú kerámia kíséri (pl. Id. urnák: 4. s.: obr. 911., 5. s.: obr. 7. 7., 6. s.: obr. 8.7., 1/1954 s.: obr. 10. 5.; tálak: 2. s.: obr. 5. 8., 4. s.: obr. 7. 1.). Mindehhez azt is meg kell említeni, hogy a temetőben a nem túl nagy számmal képviselt mészbetétes edények sem jelzik az előzőekben idézett érett klasszikus időszakot. Vagyis hiányzik pl. a patincei és az izai temetőkben oly szép számmal jelentkező karéjosan csücskös peremű tál, a magas nyakú füles korsó, a csészésedő peremű, szűk derekú korsónak az idősebb változata gyakoribb (vö. TO&K 1981, A le, 10, s az urnákra sem jellemző az esetenként gazdag és jellegzetes mészbetétes díszítés. A chl'abai temetőt közlője - az általa „ottományinak" meghatározott bütykös és árkolt kerámia alapján - a ma már kevéssé használatos B A3 időszakra keltezi, a szóban forgó leletek alapján Tószeg C-vel párhuzamosítva - figyelmen kívül hagyva mind a kulturális meghatározásban, mind a kronológiában a másik (Hatvan, Hatvan-tokodi) jellegzetességet (im. 222.). Én Veliaíiknak ezeket az állításait nem tudom elfogadni. A chl'abai temetőt mindenképp korábbinak vélem az izainál és a patinceinél, s leletanyagát a középső bronzkor 2. végénél későbbre nem tenném. Kulturálisan sem a mészbetétes kerámiás, hanem a hatvani népességhez sorolnám. A határozatlanságra utaló óvatosságomnak alapvetően két oka van: 1. A temetőben található Hatvan-tokodi jellegű kerámia használatának ilyen mérvű meghosszabbodására nincs példa. 2. Bár csak röpke utalásokból, de tudjuk, hogy a temető körárkolt bütykös és árkolt díszes kerámiájával teljesen megegyező edények az újabb teli-ásatások legfelső, koszideri rétegébe kerültek elő. Ehhez elég csak pl. az átlyukasztott csőtalpas tál (10. sír) újabb jó párhuzamainak környezetének utánanézni, melyről mindeddig csak szöveges rövid utalások állnak rendelkezésre (pl. Túrkeve-Terehalom: CSÁNYI-TÁRNOKI 1992, 164-165., Abb. 122. /Kat. Nr. 82. vö. ui. a Ka. 82./). A közlők az edényt a Gyulavarsánd kultúra túrkevei fázisába (=koszideri időszak) sorolják, a chl'abaihoz hasonló kantharosz edényekkel együtt (im. 163-, 120. Kat. Nr. 196-198., uo. 188.). Ugyanez a keltezés vonatkozik a Jászdózsa-kápolnahalmi hasonló edényekre is: STANZIK-TÁRNOKI 1992, 125-, 84. Kat. Nr. 85-, 181., Id. Ehhez uitt. Kat. Nr. 86., 87.: a leleteket a Hatvan kultúra Jászdózsa-fázisába sorolták a közlők (= koszideri periódus). Az idézett leletek ellentmondásossága tehát a következőkben összegezhető: míg ezek az edények az Alföld különböző, ún. spirálbütykös kerámiát készítő népcsoportjainak településein a legfelső, koszideri rétegben kerülnek elő - hozzájuk nem minden esetben társul a Dunántúlon megfelelő helyi kerámia. Mivel azonban az újabb leleteket közlők (s velük együtt Bóna is: BÓNA 1992, 31-32.) megemlítik, hogy pl. mind Túrkevén, mind Jászdózsán a helyi népesség jelentős továbbélésével is számolni kell, az ellentmondások feloldására csak egy a lehetőség: meg kell ismertetni az ezt a különleges, egyedi edényeket kísérő, átlagos és „mindennapi" kerámiát a szakmával, hogy tudjuk, valójában milyen leletkört kell értenünk a Gyulavarsánd kultúra túrkevei és a Hatvan kultúra jászdózsai fázisa alatt. A dunántúli mészbetétes kerámiás leletek szempontjából leginkább az utóbbit tartom fontosnak, valamint azoknak a lelőhelyeknek a teljes anyagismeretét (pl. Aszód-Manyik, BujákTarisznyapart), melyekre Tárnoki (TÁRNOKI 1986) a Hatvan kultúra továbbélését a koszideri időszakba átnyúlóan alapozta. 33