Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

mészbetétes díszítésű kerámia aránya alacsony, s a leletek többsége díszítetlen, vagy különböző felületi érdesitő technikákkal „ellátott" házikerámia. E meglehetősen zárt, egysíkú leletanyagot kevéssé színezi külső kapcsolatokra utaló edény. Ezek közt szinte egyedüli uralkodó a magyarádi edényművesség, melyeket az anyagban amforák és néhány fazék képvisel. A felső szint leleteinek legfőbb jellegzetesség, hogy kronlógiailag különös kettősséget hordoz: egyrészt még mindig érzékelhetők benne az erős kora bronzkori tradíciók, másrészt felfedezhetők benne koszideri jellegű tendenciák is. A leleteket eszerint csoportosítva vegyük először az első jellemzőt. A 14. táblán szinte a felső szintben előkerült összes táltöredék közölt. Ezeknek nem csak kevés száma, hanem tradicionális formai egysége is meglepő. Az összes példány gyakorlatilag egy, a kora bronzkorban is általános forma alig eltérő változata: ez pedig a kissé gömbölyödő, fordított csonka kúpos alaptípus, melyben a vágott peremsík „iránya" (vízszintes vagy ferde), a perem tagoltsága, az oldalfal gömbölyftésétől függő mélység és a fülek (esetünkben megállapíthatatlan) száma jelenti a kevés, keltezésre vagy annak differenciálására alkalmatlan variációt. Az egyszerű forma, a keskeny, nem éles profilú peremek, a peremek külső éléhez csatlakozó egyes (14. tábla 5.) és páros bütykök (14. tábla 4.) általános, esetenként még a Makó kultúráig visszavezethető változatok a helyi kora bronzkori edényművességben.

48 A szűk időhatárokon belül próbálkozni lehet a „legkorábbi" és a „legkésőbbi" forma meghatározásával. Előbbiekre (14. tábla 1-2., 4-5.) jellemzőnek tartom a ritkábban csak vágott peremet (14. tábla 1-2.) a sötét, barnásszürke színt, s azt, hogy a perem alatti fényezett sávtól lefele a felületet csak finoman érdesített, s karcolt vonalas fésű- vagy szabálytalan „mintával" nem találkozunk. Az itt „legkésőbbi", a klasszikus időszakban általánosan használt tálhoz 14. tábla 3. töredékünk áll a legközelebb, bütykös peremsíkján szolid mészbetétes szakaszdísszel.

49 Ez, és az összes többi táltöredék színe barnássárga, s alsó oldalfelületük karcolt vonalakkal ill. fésűmintával díszített. A klasszikus időszak szokványos táltípusát azonban csak a tűzhely közelében előkerült óriási példány képviseli (10. tábla 5.). Szája ovális, hossztengelyben, pereméből kiinduló két kis fülétől lefelé érdesített oldalfala karcolt fésűdíszes. Belül ferdén vágott peremét a fülekre vezetőén, s a perem alatti sávot szakaszosan szerény mészbetétes minta A legtöbb vágott peremű, perembütykös félgömbös tálat a harangedény es edényművességben találjuk. Lsd. pl. Szigetszentmiklós-Üdülősor: ENDRŐDI 1992, 56. o. 34. k. 4.; Budapest-Békásmegyer, Gázcsőárok, sír: KALICZ-SCHREIBER 1999, 199-, 15. k. 1.); de előfordulnak a Makó kultúrában is (pl. Budapest III. Aranyhegyi u. 1/3. g.: SCHREIBER 1994, 23-, Abb. 8. 14.). Jelenleg én eldönthetetlennek találom, hogy az idézettek mellett a mészbetétes edényművesség legegyszerűbb vízszintesen és ferdén metszett peremű tálai is - melyek a korai periódusban a leggyakoriabbak - makói (lsd. SCHREIBER im. Abb. 8. 4., 6.; Abb. 12. 8.), vagy harangedényes (ECSEDY 1988, 9-, 4. k. 10., 13-14.; ENDRŐDI 1992, 45. k. 2., 67.; 56. k. 2.; 60. k. 2., 5.) tradícióra vezethető vissza. Lsd. pl. a mosonszentmiklósi temető vízszintesen vágott, bütykös peremű tálait (UZSOKI 1963, 10-11. t. - sajnos a profilok sok esetben hiányzanak). 28