Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Hajagos József: Hídfő a semmibe – A párkányi és esztergomi erődítési munkálatok 1849 júniusában

10-én szigorú utasításban tiltotta el Szodtfrid alezredest bármiféle ellenőrzés gyakorlásától.

11 Török tábornok a már elkészített terveket megvizsgálta, s több módosítást kezdeményezett, pl. a 2. számú üteg sáncainak a megvastagítását. Török megbízást kapott arra is, hogy a párkányi oldalon egy nagy létszámú haderő befogadására alkalmas sánctábor kialakításának a lehetőségét vizsgálja meg, s amennyiben az lehetséges, készítse el annak terveit. Török a terep megszemlélése után lehetségesnek tartotta a sánctábor elkészítését. Ehhez azonban szükséges ismernünk a terepet. Párkánytól nyugatra és északra magasabb, áradásoktól és vízjárástól mentes a terület. Keletre és északkeletre a kéméndi úttól a Garamig és a Dunáig lapos, vízjárta terület helyezkedik el. Ezen a területen vezet át a kövesdi országút, illetve a már Nana faluig megépített vasúti töltés. Török tervezetét június 18-án terjesztette be a Központi Hadműveleti Irodának. A köbölkúti országúttól a Dunáig egy előretolt ütegsáncot (6. sz.), egy redoutot (5. sz.) és 2 lunettet

12 (7., 8. sz.) tervezett. A 7. és a 8. számú alkotta volna a sánctábor baloldalát. A köbölkúti és a kéméndi országút között Nana felé 4 lunettet (9-12. sz.) lett terveztek, szabályos térközökre egymástól. A sánctábor jobb oldalának a kulcsát Nana falu, illetve a vasúti töltés alkotta. A vasúti töltés mögött 400, míg a falut övező két kereszttöltés mögött 600 gyalogos számára mellvédet kívántak kialakítani. Az utóbbi töltések 6 ágyúval is meg lettek volna erősítve. A 14 ágyúval rendelkező 14. számú ütegsáncot a kövesdi út tűz alatt tartására szánták. A 13. számú lunette feladata a Nánából és a vasúti töltésektől történő esetleges visszavonulás fedezése volt. A lunettek ágyúkkal és gyalogosokkal ellátott sáncok voltak. A két legjelentősebb lunettenek a 12. és a 13- számú számított a tervezett lövegek és az őrség száma alapján. A lőszerek tárolására és a gyalogosok számára fedett helyként fából készült blokkházakat is terveztek a lunettekbe. Hátsó bejáratukat cölöpökkel kívánták lezárni, ezek képezték volna vész esetén egyben a második védelmi vonalat. Az ütegsáncoknál (5-, 14. sz.) állandó személyzetként csak a lövegek kezelőszemélyzetével számoltak. A nagy kiterjedésű hídfő és sánctábor így 15 védművel lett volna ellátva, amelyek őrzéséhez 114 lövegre

13 és 3850 gyalogosra lett volna szükség. Ezekhez járultak volna még a tüzérek és a megfelelő műszaki személyzet.

14 Mint láttuk, ugyan 1848 őszén a megfelelő erő hiányában mondtak le a hídfő megerődítéséről. 1849 júniusában elrendelték az erődítési munkálatokat, de a császári és az orosz főerők bekövetkezhető támadásával számolva most is kétségesnek látszott a szükséges védelmi erő 11 Görgei 1849- június 10-i rendelete és Szodtfrid június 26-i magyarázkodó jelentése - MOL P. 295. Görgey es. lt. 42. es. 12 Lunetta félkör alakú, hátulról zárt, ágyúkkal ellátott földsánc. 15 Török Ignác az 1849- június 18-i jelentésében rosszul összesítette a lövegek számát, mert csak 112-ben adta meg azokat. 14 MOL P. 295. Görgey es. lt. 42. es. b 44. 232