Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Kemecsi Lajos: Tatai csapók és posztósok hagyatéki leltárai

zsefnek 1815-ben. 604 Ft mellett még a kereskedőnél lévő kész szűrök árával, 200 Fttal is. A legnagyobb kölcsönt Lauka János örökösei hajtották be, az örökhagyó korábban több mint tízezer forintot adott kölcsön.

124 A leltárak többségében jegyeztek fel tartozást. A szegény özvegyként meghalt Supka György né után 164 Ft adósság maradt és még ezen felül „a mostoha gyemekével kötő Egyesség szerént 300". Adóssága elől szökhetett meg 1818-ban Supka Antal csapó, aki után mindössze 252 Ft érték maradt és 735 Ft-tal tartozott.

125 Ez a „megoldás" kivételes volt a tatai kézművesek megmaradt leltárai szerint. Rich Mihály posztósmester összeírt teljes vagyonának az értéke 1434 Ft volt, míg 1200 Ft-al tartozott az „árvák cassájába".

Ub A mesterek tartozásainak többsége a mesterség gyakorlásához szükséges időszaki hitelek közé tartozik. A különböző nyersanyagok, a fuvarok, a késztermék raktározásának költségei teszik ki a túlnyomórészt a passzívumok között. Egyes esetekben a hitelezők egészen távoli településeken éltek. A gazdasági kapcsolatok hálózatának megrajzolásához értékes segítséget nyújthatnak az iparos leltárak, a gyapjú festéséhez szükséges indigót például pesti sváb kereskedőtől szerezte be hagyatéki leltára szerint Otzela József tatai posztós.

127 A munkamegosztás rendszeréről is kapunk adatokat a leltárakban rögzített tartozások alapján. Az 1796-ban meghalt tehetős Haupt Sebestyén tóvárosi posztós tartozott a posztónyírónak 12 Ft-tal, és a kallósnak 2 Ft-tal.

128 A hagyaték méretéhez, sőt még az összeírt készpénzhez mérten is elenyésző összegű tartozás arra enged következtetni, hogy a rövid határidejű munkafolyamatok áraként értékelhetjük a két tartozást ebben az esetben. Kevés olyan adatot találtunk, hogy a kézművesek maguk árusították volna a vásárokon termékeiket. A kivételesen gazdag mesterek közvetítő kereskedőkkel kötött üzleteikről, különböző városokban raktározott áruikról csak elvétve találunk feljegyzést a tatai inventáriumokban. Ilyen volt az 1841-ben árvaszéki gazdálkodási ügyekkel megbukott tóvárosi Szerenka Ádám.

129 Az ő esetében nagyszombati, székesfehérvári és helyi kereskedőknél található árukészletét is számba vették. A lefoglalt áruk jellegéből nyilvánvaló, hogy Szerenka közvetítő kereskedelmet is folytatott és saját műhelyének termékei mellett még más posztósok és csapók termékét is forgalmazta. Leltáraiban szerepelnek: zöld és kék erdélyi pokrocz, közönséges pokrocz, hamuszinü pokrocz, csíkos és koczkás mintájú pokróczok és flanell is. Más kisebb vagyonú kézművesek esetében csak a leltárakban megmaradt utazó láda, vasas kotsi láda, kotsi saragla illetve a kisebb-nagyobb kotsi vagy a szánkó alacsony értékűre becsült tételei utalnak a lehetséges faluzó kereskedésre.

130 124 NM Inventárium Gy. 3214. sz. 125 NM Inventárium Gy. 4080. sz. 126 NM Inventárium Gy. 4017. sz. 127 NM Inventárium Gy. 4036. sz. 128 NM Inventárium Gy. 4077. sz. 129 NM Inventárium Gy. 3706. sz. 130 NM Inventárium Gy. 4080. sz. 201