Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

cm magasságig a föld vörös, 5 cm vastag átégése jelezte, mely kifelé „lyuk szerűen" megszakadva utalt a kifelé nyíló füstelvezetőre. A nagyjából négyzetes építmény szélét minden oldalról az említett járószintnél 10 - 20 cm-rel magasabb padka övezte, mely csak a bejárati résznél keskenyedett el, s mélyült szinte lépcsőzetesen. A padlószint egyenes sávja és a keleti padka közt egy szabálytalan, hármas osztatú gödörrendszer került még elő. A - 180 - 195 cm közt ingadozó mélységű gödörrendszer kitöltése az egész gödörkitöltéssel megegyezett, beására, vagy megelőző létre semmi jel nem utalt. így - akár milyen bizonytalan is funkciója, az objektumhoz tartozó résznek kell tekintenünk. A gödöraljzatba mélyedve, a K-Ny-i középtengelybe rendeződve, a gödörrészek széleinek megfelelő elrendezésben három 50-70 cm átmérőjű cölöplyukat tudtam meghatározni. Említésre méltó, hogy tapasztott padlót itt sem észleltünk, s hogy a bontás során előkerült leletanyagban itt sem került elő patics. A teljesen feltárt objektum felszíni rajzát és metszeteit a 7-9. képeken adom. A feltárás során és a jelenségek rögzítése után egyértelművé vált, hogy az objektum egy két részre tagolódó, földbemélyített ház, melynek rekonstrukciójával meg lehet próbálkozni. Ennek során a következő kiindulópontok álltak rendelkezésemre: 1. Noha egyértelműen meghatározható, tapasztott padlószintek nem ekrültek elő, ezeket az előkerült tűzhely és kemence jelzik. A két tűzhely két alapvető használati ill. lakottsági periódusra utal. 2. Ez azt jelenti, hogy a használat során szükségessé vált az épület egy alapos felújítása. Az alsó szint (gödörkitöltés) és a felső szint összetartozását nem csak kiterjedésük megközelítő azonossága, hanem az épület egyes részeinek „funkció-kontinuitása" (pl. bejárat, Ny-i tárolórész - II -, a tűzhelyek által jelzett É-D-i „járószintsáv" megmaradó helye) jelzi. 3. A gödörkitöltés földbemélyített építményt jelez. Ennek nem lehettek tapasztott, felmenő oldalfalai, mivel a feltárás során nem került elő patics. 4. A meghatározott cölöplyukak az építmény fő szerkezeti elemét, a szelement tartó ágasok helyét ill. sorát jelzik. A két részre (I.: lakórész; II. tárolórész) oszló építmény egységét pedig ez a 10,5 m hosszú, közös szelemen biztosította. E kiindulópontok alapján nyújtom munkámban a 10. képen az objektum - nevezzük most már háznak - látszati-szerkezeti képét kelet felől. A rekonstrukción csak az alsó szint jelenségeit építettem be a rajzba. Lakóépítményünk veremház volt, mely alapvetően két részre oszlott, egy ún. lakórészre (keleti rész, I.) és egy tárolórészre (nyugati rész, IL). E két házrész elkülönülő szerepét földbe mélyítésük eltérése igazolja. A tárolórész mélyítése kisebb (10-20 cm), ugyanakkor a benne lévő gödör az egész építményben a legmélyebb. A lakórész (keleti fél, I.) szélét övező padka mélyítésének mértékét maximálisan 40-50 cmnek határozom meg (feltételes egykori felszíni kiindulópontot jelezhet a B2 kis tűzhely mélysége (- 70 cm). A két részleg szerkezeti egységét a közös, Ny-K-i tengelyben húzódó szelemen alkotta. A szelemenhossz a cölöplyukak alapján 10,5 m, ezt a 19