Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

melyekből széles sávos fésűminta indul a fenék felé (3. tábla ll.).

12 Általános kora bronzkori forma a fényezett felületű, minden bizonnyal egyfülű csupor is (a Zók és Nagyrév kultúrákban számos párhuzamát találjuk).

13 Az e leletekkel jelzett korai időszakba jól illik a Dél-dunántúli típusú bögre töredéke (2. tábla 2.; a másik töredék: 2. tábla 1. nem jelzi feltétlenül ezt a kort

14

)A mészbetétes edénymúvesség klasszikus időszakát jól képviselik a különböző urna-, korsó, bögre- és csuportöredékek (2. tábla 3-4., 6-8.; 3. tábla 4-5., 7-10.), mfg ugyanennek a fázisnak érett periódusára utalnak a vállukon csipkedett lécbütykös, magyarádi jellegű fazék töredékek (3. tábla 2-3.) és a csücskös peremű fazék (3. tábla 1.; ezekről lsd. Alább). A leleteket ismét kiegészíti egy seprős és egy mészbetétes díszű edényoldalból kivágott kis „orsókarika" (2. tábla 9-; 3. tábla 12.). A B3 tűzhely használatának időtartamát az egész település és az alább következő ház használatának teljes időszakával vélem egykorúnak (középső bronzkor 1-2. fordulójától a középső bronzkor 2. végéig). C Pihosz sírok (IX-X. sz.) A feltárás folyamán szabad területen két pithosz sír került elő igen sekély mélységben (- 60 - 70 cm), ahol a szubhumuszban sírgödör nem volt észlelhető. A csecsemőket

15 mindkét esetben lábbal az edény feneke felé helyezték el egy fazékban, minden melléklet nélkül. A fazekak mindkét esetben szájukkal észak felé voltak fektetve (1. kép; 5. tábla 1-2.). Hasonló temetkezések legközelebb - mint köztudott Patincén

16 és Nitriansky-Hrádokon

17 fordulnak elő, a mi településünkkel azonos (Patince) és szoros kapcsolatot mutató magyarádi kultúrkörben. A pithosz temetkezéA szigetszentmiklósi korai Vatya temető sírjaiban előforduló hasonló, zsinegköteg díszes urnákat a közlő hatvani kapcsolatként értékeli (SCHREIBER 1995, 50., T. 58. 1-2., 63. sír: T. 70. 1., 67. sír: T. 71. 1., 68. sír: T. 73. 1-, 69. sír: T. 74. 1.). Néhány, a törzsterületen előforduló analógia mellett (pl. TiszalucDankadomb VII/11: KALICZ 1968, T. 35. 7., 10.) a legjobb párhuzamokat ehhez a díszítéshez MaléKosihy, Papföld hatvani gödreiben találjuk: TOŐIK 1981, 27. g.: 213. obr. 21. 10., 28. g.: uo. 12., 46. g.: 220., obr. 35. 4., 7-8., 11., 13.). A Papföld hatvani jellegű gödrei korántsem lehetnek egykorúak, melyek egységesen a Hatvan kultúra kései időszakát jelzik. Tanulságos ehhez a 45. (uo. 219-, obr. 33. 12-17., obr. 34., a 46. 220., obr. 35. 1-16. és az 51. g. uo. obr. 36. 15-18., 221., obr. 37-38.) összevetése. A másik urnatöredékhez lsd. Salka II., 15., 16. sírok: NESPOROVÁ 401., T. 10. 14., 13. Zók k.: Tiszaluc-Dankadomb 12. ház: KALICZ 1968, T. 31. 2.; Tiszabercel uo. T. 17. 1.; Nagyrév k.: Szőreg 179. s.: BÓNA 1963, pl. 10. 1.; Sövényháza szórvány: KULCSÁR 2001, 75., 8. t. 5.; Hatvan k.: Vác környéke: KALICZ 1968, T. 97. 2., vö. még uo. T. 128. 3a 2 tip. " pl. Harc: KULCSÁR 2001, 36. k. 6., Leánycsók: ih. 20., Lengyel: uo. 37. k. 2-3., Dálya: uo. 50. k. 1. Az anthropológiai vizsgálatra eddig nem volt mód. 16 DUSEK I960, 206-208. 17 TOCIK 1978-1981, BI Hl 46-47. 14